Búcsúcsók – gimme one more KIϟϟ….please!!!

Búcsúcsók – gimme one more KIϟϟ….please!!!

Mos smár csak néhány nap, és 2019 május 29-én Bécsben koncertezik a KIϟϟ. A jegyet már tavaly decemberben meg kellett venni, mivel nem akármilyen koncert lesz ez. Az 1973-ban alakult KIϟϟ együttes búcsúturnéjára készült már tavaly. A búcsúturné legkevesebb 3 éves lesz, tudtuk meg a híradásokból (sokból!), tehát ha ez a forgatókönyv marad, akkor is csaknem fél évszázadon át hódították Amerikát és a világot.

„Sokadik búcsúkoncert”-ről már sokszor hallottunk. Bomba üzlet, hiszen ráirányítja a figyelmet egy olyan zenekarra, akikre már csak kevesen kíváncsiak. A KIϟϟ-re természetesen ilyet nem mondhatunk, hiszen állandóan teltházas bulikat nyomnak világszerte. Azonban a „búcsú”koncert hallatára még talán olyanok is eljönnek, akik eddig csak halottak a KIϟϟ –ről. Sose gondolták volna, de mivel a KIϟϟ egy legenda, már csak ezért is eljönnek, hogy elmondhassák magukról, hogy élőben látták őket. A KIϟϟ búcsúturnéjának valóban lehet a rosszmájúak szerint egy olyan üzenete, miszerint még „utoljára” le akarják húzni a világot, azonban ha belegondolunk, hogy Gene Simmons idén tölti be 70. életévét, smár (!) közel 50 éve koncerteznek világszerte, valóban érezhetik úgy, hogy ötvenegynéhány ledolgozott év után elmehetnek nyugdíjba pihengetni, egy jót honoluluzni az egyik városból a másikba rohangászás helyett.

Fontos kiemelni, hogy fogadalmuk szerint az idén, tehát 2019-ben kezdődött és minimum 2021-ig tartó világkörüli turné során ellátogatnak minden koncerthelyszínükre, mármint minden városba, ahol valaha felléptek, de már csak egyetlen egyszer – utoljára. Ezek szerint elvileg Budapestre is eljönnek még egyszer „utoljára”, de ez nem biztos, viszont az biztos, hogy az idei koncerthelyszínek között a mi fővárosunk nem szerepel, Bécs viszont igen, ami számomra még elérhető távolságban van, ezért „bármi áron”, de ott kell lennem – én legalábbis így éreztem. Amennyiben 2020-ban, 2021-ben esetleg nálunKIϟϟ fellépnének, akkor se bánnám meg, hogy a bécsi arénában már egyszer láttam, és akkor is valószínű, hogy valahonnan összeszedném a jegy árát az ittenire is. De a Bécsben lévőt is nagyon várom!

Hiszen egyszer már jártam Bécsben KIϟϟ koncerten, és mi tagadás, jóval nagyobb aréna az ottani, és jóval többen is voltak, mint itt nálunk valaha is KIϟϟ koncerten. De ne rohanjunk előre, elmesélem sorban, hogy hányszor láttam élőben a KIϟϟ-t, sőt, azt is, hogy hányszor találkoztam velük személyesen, ugyanis nekem még ez is megadatott!!!

KIϟϟ-gyerekként, azaz kisgyerekként engem nem a KIϟϟ, hanem bizony a Hungaria fogott meg először. Fenyő Miki és Szikora Robi slágereit énekeltem azzal a néhány haverral, akik nem csövik voltak, mint akkoriban az emberek 80-90 %-a. A Kraftwerk és a KFT együttes is megérintett, de jampec frizurával, kockás jakóban jártam a suliba, és Duci Jucit, Micsoda bulit, Hotel Mentholt és Ciao Marinát hallgattam a Mira kazettás magnómon, amikor egy osztálytársam, Nugá megmutatott nekem egy fotót a KIϟϟ-ről. Kifestett arcuk, színes jelmezeik nagyon bejöttek! Nugától megtudtam, hogy már 10 éve így nyomulnak és senki se látta még az igazi arcukat!!! Akkoriban imádtam rajzolni, s ettől kezdve ontottam a KIϟϟ-ről készült karikatúráimat. Nugá csak ekkor hozott nekem egy válogatás kazettát tele KIϟϟ számokkal. Addig nem nagyon hallottam még kemény zenéket. Szerencsére a KIϟϟ-neKIϟϟ sok dallamos dala van. Legelső kedvencem Ace Frehley ’Speedin’ back to my baby’ című rock and roll hangzású száma lett, de aztán hamar mexerettem minden lemezük minden dalát. Már amelyik Nugának megvolt, mert akkor még nem volt youtube, meg internet se, csak lemezboltok, ahol 13 éves gyerekként nem volt minden lemez elérhető számunkra.

Hatalmas csalódás ért pár hónap múlva, amikor megtudtam, hogy 10 év után a KIϟϟ tagok levették a maszkjukat! Hiszen éppen emiatt szerettem meg őket! De mindegy, végül is akkoriban csak a „nyugatról” nagy nehezen beszerzett könnyűzenei lapokból informálódtunk, a magyar tv egyetlen csatornája ilyesmivel nem foglalkozott, újságok se írtak róla, mi továbbra is a régi lemezeket hallgattuk, régi képeket nézegettük, illetve vásároltuk a lemezboltokban. Nálam otthon a falon a HUNGARIA képek, poszterek, újságcikkek helyére KIϟϟ képek, poszterek, újságcikkek kerültek, illetve nagyméretű KIϟϟ plakátokat kezdtem rajzolni. Legjobban a legelső formáció tetszett, melyben Gene Simmons, a démon, Paul Stanley, a csillag mellett Peter Criss, a macska, és Ace Frehley, az űrhajós zenéltek.

1983-ban, mikor a KIϟϟ-t megismertem, már se a macska, se az űrhajós nem voltak KIϟϟ-tagok. A macska helyett jött Eric Carr, a róka, ő még szimpi volt, de a fickó, ki az űrhajós helyett lépett be egyiptomi fáraó jelmezben, Vinnie Vincent, na, őt egyáltalán nem komáltam. Méxencse, hogy hamarosan ki is rúgták, vagy kilépett. 84-ben jött helyette egy Mark St. John nevű gitáros. Mi meg gyűjtöttük az információkat, amiket a német Bravo újságból fordított néha Nugá, és egymás közt azon versenyeztünk, hogy ki tud többet a KIϟϟ-ről. Jóformán semmit se tudtunk, csak amit a lemezborítókon láttunk, amit a magnóból hallottunk, meg a Bravoban megjelent több éves cikkekből ki tudtunk hámozni. Angolul nem tudtunk. Ezért történhetett, hogy a KIϟϟ ’Sure know something’ című számát mi öcsémmel ’Csóró szatír’-nak értettük. Volt egy Országh-féle kicsi angol-magyar szótárunk, abból fordítgattuk a számok címeinek szavait. Nugá tanult egyedül angolul az osztályból. De még csak pár éve, és nemigen kérkedett a tudásával. Csuda bánta! Bőven elég volt nekem az a pár szó, amit a KIϟϟ rajongás által megtanultam. Nagy élmény volt KIϟϟ rajongónak lenin a szocializmusban! Éreztük, hogy ez menő, ez tudat maga a nyugat! Magunkon kívül senki más KIϟϟ-est nem ismertünk. Azt hittük, hogy mi ismerjük a KIϟϟ-t egyedül Magyarországon!!!

Az én kedvencem Peter Criss volt. Neki sok lassú, kellemes, ritmusos, dallamos száma volt, amit ő is énekelt. Ő volt a KIϟϟ dobos, és akkoriban én is doboltam, tehát már csak emiatt is menő volt nálam. 1983-ban már évek óta nem Peter Criss dobolt a KIϟϟ-ben, de ez engem egyáltalán nem érdekelt, hiszen én csak a régi lemezeket hallgattam, amin még Peter Criss dobolt és énekelt, csak a régi képeket gyűjtöttem, amin Peter Criss látszott, és a KIϟϟ eredeti formációját rajzoltam naphosszat, amikor még Peter Criss is KIϟϟ-tag volt. Alternatív valóságban éltem, és imádtam Peter Criss karcos, rekedtes hangyát, és a jobbnál jobb számait.

A többieket is bírtam természetesen, főleg Gene Simmons számait. A kedvenc KIϟϟ számom mindig is a ’Christine Sixteen’ volt, amit Gene énekelt. Az eredeti formáció mind a négy tagja kiadott egy-egy szólólemezt 1978-ban. Ezeket hallgatva ismertük meg a tagok hangját, valamint a lemezen láttuk, hogy ki szerezte a számokat, ez is segített kitalálni, hogy vajon ki énekli, de például az ’I was made for loving you’ című megagiga KIϟϟ slágerről, ami az egyetlen volt, amit a magyar rádióban (a Petőfin) is adtak, azt hittem, Gene énekli. Ez is azt mutatja, hogy mennyire a fantáziánkban zajlott minden. De Paul számai voltak minden lemezen a legjobbak. Paul Stanley csak jó számokat tudott írni, épp ezért hallgattam még kitűntetett érdeklődéssel a többiek zenéit. Ace számai nem annyira tetszettek, de így négyen voltak maga a csúcs. 1983-tól kezdve Ők voltak számomra a mindenség!

Bár sok koncertfotót láttunk, illetve olvastunk a vérköpésről, a gitárokból kilőtt rakétákról, sőt, az Alive és az Alive II. dupla lemezekről hallottuk a közönség morajlását is, azonban ténylegesen el se tudtuk képzelni, hogy valójában milyen is lehet egy IGAZI KIϟϟ koncert. De ahogy akkoriban a nyugat rejtve volt számunkra, valahogy nem is hiányzott.

Azt kell, hogy mondjam, 13-14 éves gyerekként reményét se láttuk annak, hogy a szocialista rendszer, amibe beleszülettünk, valaha meg fog változni, de ez egyáltalán nem zavart minket, illetve engem nem zavart. A KIϟϟ főként a fantáziámban létezett. Emlékszem, négy darab 32 oldalas szótár füzetbe rajzoltam egy KIϟϟ képregényt, amiben Nugával elrepültünk New Yorkba, ahol akartunk találkozni a KIϟϟ-szel, de nem találtuk őket sehol. Viszont egy bárban megláttuk Peter Crisst, akit felismertünk a fülbevalójáról, amit a Dynasty lemezborítón is viselt. Ugye Peter Criss akkor már nem volt benne a KIϟϟ-ben, de azért megkértük, hogy segítsen nekünk megtalálni a KIϟϟ-t, akiket, mint később megtudtuk, elrabolt a rivális zenekar menedzsere, hogy a KIϟϟ-t majd arra kényszerítse, hogy az ő előzenekarukként lépjenek fel. A KIϟϟ aztán hősiesen kiszabadult a fogságból, de repülőgép-szerencsétlenséget szenvedtek, majd további bonyodalmak után Nugának és nekem hála, megmenekültek, és végül is kibékültek a rivális bandával, közös koncertet adtak, miközben az álnok menedzsert lecsukták és meglakolt.

Ez volt a második szótárfüzet végén. A harmadik-negyedik szótárfüzetben újabb bonyodalomba keveredtek, ugyanis egy rosszindulatú fotós lefényképezte őket maszk nélkül, és meg akarta jelentetni a fotót egy újságban, ami a KIϟϟ legnagyobb titkát veszélyeztette volna: a kifestés nélküli arcuk nyilvánosságra kerülését!! Természetesen Nugával ketten segítettünk a KIϟϟ-nek, és nem jelent meg a maszk nélküli KIϟϟ fotó, ezért a KIϟϟ-től több kamionnyi KIϟϟ relikviát kaptunk emlékül, és részt vehettünk egy IGAZI KIϟϟ KONCERTEN!!! – de ez csak álom volt, hiszen itt a szockó Magyarországon, ahol egyetlen menő nyugati zenekar se adott koncertet soha, itt mi még csak nem is reménykedtünk semmiben.

NSZK-ból (NYUGAT-németországból, vagy NYUGATberlinből, a minket körülvevő „vasfüggöny” túloldaláról) beszerzett BRAVO újságból azt tudtuk, hogy a KIϟϟ már rég levette a maszkot, régesrég kiváltak az általam sztárolt tagok, de az én alternatív világegyetemem leképeződésében (a KIϟϟ képregényemben) az az időszak konzerválódott, amikor még maszkot viseltek, amikor még nem lépett be a számomra unszimpatikus Vinnie Vincent.  Peter Criss, akiről fogalmam se volt, miért lépett ki, az én fantáziasztorimban barátként segített a bajba került társainak. A KIϟϟ számunkra teljesen elérhetetlen volt, ezért volt mód arra, hogy úgy kezeljük őket, ahogy akartuk. A KIϟϟ képregényben akár szemtől szembe is találkozhattunk velük, sőt, még barátságot is köthettünk velük New Yorkban.

A valóságban nemhogy New York, de még a szomszédos országok sem léteztek számunkra – külföldi utazásról nem is álmodoztunk. Ugyan tudtam, hogy pár tehetősebb családba született osztálytársunk már járt külföldön, a környező szocialista országok valamelyikében, sőt, talán NYUGATON is voltak páran, de egyáltalán nem irigyeltem őket. Egyáltalán nem voltam elégedetlen, sose vágytam többre, mint ami volt. Imádtam gyereknek lenin a szocializmusban!

Mikor gimnazista lettem, már egy „komoly”, legalábbis az eddigieknél komolyabb rockzenekarban doboltam IGAZI dobfelszerelésen, AC/DC-t, Iron Maident, meg Szállj fel szabad madarat is játszottunk. Emlékszem, ezeket a zenéket akkor hallottam életemben először. Például az István a királyról azt se tudtam, hogy micsoda. Pedig ott zajlott körülöttem, de annyira bele voltam pistulva a saját dolgaimba (KIϟϟ , kenuzás, zenekaraimban zenélés, rajzolás), hogy egy ilyen nagy volumenű kulturális esemény, mint az István a király, totálisan kimaradt az akkori életemből. De a rockzenekarok is, AC/DC, Iron Maiden?? Életemben nem hallottam. Megtanultam dobolni a számokat, amiket játszottunk a zenekarban, de részemről ennyi volt.

Mindenki tudta rólam, hogy én KIϟϟ-es vagyok, méghozzá annyira, hogy KIϟϟ-en kívül semmi mást nem hallgatok. KIϟϟ-t nem játszottunk az együttessel, mert a KIϟϟ-t Magyarországon alig ismerték. Egyedül a már említett ’I was made for loving you’-t, amit mindenki diszkó-számként emlegetett, illetve a KIϟϟ szégyenteljes behódolásának. Én például sose kedveltem ezt a nótájukat. Sose értettem, hogy miért éppen ez az egyetlen kiemelt daluk, hiszen a KIϟϟ-nek olyan sok sokkal jobb száma volt!

…Szóval a KIϟϟ rajongásommal is különc voltam, ugyanúgy, mint pár évvel előtte a Hungaria rajongásommal. Ja, egyébként én jampi háréval voltam KIϟϟ-es, mert a Hungaria őrület nem fejeződött be, csupán a KIϟϟ került előtérbe.

ZZ 1985 februárjában

1985 február 22-én volt az egyébként Gravediggers nevű zenekarommal a második koncertünk a Szinyei gimnázium tornatermében. Az említett számok mellett / helyett már saját számokat írtam, sőt, egy Peter Criss számra is írtam magyar szöveget, hogy azt is előadjuk, tehát világmegváltó alkotói lázban égtem éppen épen. De ugye ezeket még próbálni se kezdtük el, csak éppen terveztük…

1985 március 7-én történt velem az autóbeleset, ami alaposan újraértelmezte az életemet. 30 napig eszméletlenül feküdtem. Sokáig az életben maradásom is kétséges volt. Szüleim kétségbeesésükben sűrű könnyek közt Peter Criss ’I can’t stop the rain’ című dalát hallgatták a lemezjátszóról, amit a baleset előtti napjaimban én is több százszor hallgattam meg újra és újra.

Magamhoz térve nem sok minden változott velem. A baleset folytán szerzett agysérülésem miatt lebénult mindenem, még beszélni se tudtam, ezért sokáig még az is kétséges volt az orvosok számára, hogy normális vagyok-e, mivel a kommunikációra képtelen voltam. Megszűnt a zenélés, a zenekar, sőt, megszűnt a rajzolás is, ami szintén nagyon fontos részét képezte az életemnek, de nem csak ezek, hanem gyakorlatilag minden megszűnt. Öcsém készített egy kazettát a kedvenc KIϟϟ számaimmal. Mivel az arcizmaim is lebénultak, szüleim csak a szemem csillogásából látták, hogy felismertem a KIϟϟ zenét. Én meg nem értettem, hogy minek örülnek, me há naná, hogy felismertem a kedvenc számaimat!

Amikor fél év után hazaengedtek először hétvégére, örömmel láttam, hogy a szobám semmit sem változott. Ott volt az összes KIϟϟ poszter, és a saját KIϟϟ rajzaim is. Akkoriban még se járni, se beszélni nem tudtam, ezért egy papírlapra írt betűkre és fontosabb szavakra mutogatva álltak össze a mondataim. És ezen a ’táblán’ természetesen kiemelve ott állt nagy piros betűkkel, hogy KIϟϟ!!!

Ugye a több tucatnyi KIϟϟ képet rendszeresen átrendeztem, hogy még az előzőeknél is jobban nézzen ki, és ha sikerült szerezni egy újabb KIϟϟ képet, akkor annak helyet kellett találni a falon, ami általában azt eredményezte, hogy az összes KIϟϟ képet leszedtem és aztán az összeset vissza új helyre, ahogy a legjobban nézett ki! Közben természetesen bömbölt a KIϟϟ! Nos, a baleset előtt ezt természetesen én végeztem egyedül, de amikor a baleset folytán mozgásképtelenné váltam, akkor apukám, vagy öcsém rendezgette a falon a rengeteg KIϟϟ képet.

1986-ban már járni tanultam, ami elég nehézkesen ment. Tavasszal két napra kiutaztunk Bécsbe egy csoporttal apukám, öcsém, meg én. Ez volt életem első külföldi útja 16 éves koromban. Kárrámbá! Egyáltalán nem voltam kihalva a nyugattól, főleg azért, mert szégyenkeztem amiatt, hogy újra tolókocsiba kényszerültem a kiránduló csoport többi tagja miatt, akiknek nem volt türelmük kivárni, míg én a lassú járásommal lépegetek. Röstelltem a tolókocsit, amiről azt hittem, már soha többé nem kényszerülök beleülni, de azért pár dolognak örültem, például, hogy lehetett a hipermárketben KIϟϟ posztert kapni, éppen a KIϟϟ képregényem felállásában: Gene Simmons-Paul Stanley, Ace Frehley és Eric Carr! A mai napig itt van ez a poszter a falamon!

A két-napos kiruccanás után újra otthon természetesen rengeteg KIϟϟ-t hallgattam, éppen ezért a később HOPPÁRÉZIMI címmel megjelent könyvemben, melyet a felépülésemről írtam, is rengeteg szót ejtettem a KIϟϟ-ről. Amikor 17 éves koromban megjelent ez a könyvem, sok KIϟϟ rajongó jelentkezett nálam levélben, hogy jé, eddig ők is azt hitték, hogy csak ők szeretik egyedül Magyarországon a KIϟϟ-t!

Ennek a Hoppárézimi című könyvnek brutális sikere lett: rengetegen olvasták el. Fél év alatt elkelt mind a hetvenezer kiadott példánya. Még 1987-ben eljött hozzám Süvöltős Tamás KIϟϟ rajongó, aki elhozta videókazettán az 1977-ben rögzített japán KIϟϟ koncert felvételét. Számomra ez olyan elementáris élmény volt, amihez foghatót addig még nem tapasztaltam soha! Akkor láttam életemben először mozogni a KIϟϟ –t! Süvi elhozta még az 1978-ban készült KIϟϟ meets the phantom of the park című filmet is videón, így hát pár napig egyfolytában csak ezeket néztem.

Még ugyanabban az évben, tehát 1987-ben felgyorsultak az események a KIϟϟ körül!!! Süvi még november végén meghívott a Pecsába (Petőfi Csarnokba), ahol megalakult a Hungarian KIϟϟ fan Club, ahol megismerkedtem Váry Zolival, akiről később még írok, de ő is óriási KIϟϟ rajongó volt. Süvi pár héttel később azzal állt elő, hogy megalakította a KIϟϟ forever band-et, aminek első fellépésén mi is ott voltunk öcsémmel – természetesen a Pecsában.

Az arcomat életemben először kifestették fehérre és a jobb szemem köré egy csillagot festettek, ezért úgy festettem, mint Paul Stanley! Váry Zoli, akivel ekkor már jó barátságban voltunk, volt a KIϟϟ forever band-ben Paul Stanley, Süvi Gene Simmons maszkját és házilag készített maskaráját viselte, és volt két másik fickó, akiket ekkor még nem ismertem, az egyikük Ace Frehley szerelésében gitározott, a másik Peter Criss macska maszkjában dobolt! Az egész tisztára olyan volt, mint egy IGAZI KIϟϟ KONCERT!!

Következő évben (tehát 1988-ban) folytatódott a KIϟϟ klub a Pecsában, de május körül egyszer csak váratlanul a rádióban azt kezdtük hallani, hogy 1988 szeptemberében a KIϟϟ (tehát az IGAZI, AMERIKAI KIϟϟ!!!) Budapesten fog koncertezni! Hö!!! Hogy miii???? Teljesen odáig voltunk, meg vissza! Az öcsém elkezdett magának egy olyan szakadt, tépett, felvarróktól hemzsegő gatyát varrni, amilyet Paul Stanley viselt az 1988-as, tehát vadiúj Crazy nights lemezborítón. Ez akkor még teljesen szokatlanul újszerű viselet volt. Kábé 10-15 éve lett divat itt Magyarországon, de még ma is gyakran látni „lyukastérdű” gatyákban lófrálni fiatalokat, sőt, öregebbeket is. Ők talán nem is tudják, hogy e viselet ősképe már 1988-ban létezett…

Teltek a hetek, hónapok, én 88-ban még csak másodikos gimnazista voltam, mert ugye a baleset miatt két évet kihagytam a rehabilitáció miatt. Vártuk a koncertet, de amivel Apukám felhívott a koncert előtt két nappal, arra még a legmerészebb álmaimban se gondoltam!

– Kisfiam, úgy készülj, hogy holnap délután 2-kor megy hozzátok a Gene Simmons!

MI-I-I-I-I???!!!??? Nem volt sok idő gondolkozni, meg hitetlenkedni, átrohantam Süvihez, hogy hozza át az összes KIϟϟ képét, meg az öcsémet is áthívtam, aki természetesen az új Paul Stanley-féle gatyában jött, és egész éjjel a KIϟϟ képeket rendezgettük a falon – és közben természetesen bömbölt a KIϟϟ!

Másnap kettőkor megjött Juszt Laci, akkoriban rendkívül népszerű tévériporter, aki a Hoppárézimi megjelenése után közvetlenül is forgatott rólam egy KIϟϟfilmet, azaz kisfilmet, és most pedig egy kis KIϟϟfilmet!

Hamsan begördült a házunk elé Gene Simmons kocsija. Ja! Erről már soxor-soxor leírtam, milyen meghatározó élménye volt az életemnek, de az aznap este, 1988 szeptember elsején a TV híradóban leadott Gene Simmons meets ZZ című KIϟϟfilm bizton állíthatom – mint atom -, hogy az egész ország számára meghatározó emlék maradt. Mercrintem azt m i n d e n k i látta, legalábbis én már több száz embertől hallottam az ország legkülönbözőbb pontjain 1988 óta minden évben, szinte nap mint nap.

Legtöbbünk számára akkor tudatosodott a tény, miszerint Gene Simmons tud magyarul, ugyanis szülei magyarok voltak. Tulajdonképpen Gene Simmons magyar, bár Izraelben született, Haifa-ban, és Magyarországon akkor, tehát 1988-ban járt először. Ezt én is akkor tudtam meg, 1988 szeptember 1-én, ott a szobámban, Juszt Lacival történt beszélgetésük során. Gene Simmons gyerekkorában szüleivel (Witz Ferenc és Klein Flóra) akkor még Chaim Witz néven csak magyarul beszélt. Izraelből anyukájával New Yorkba költöztek, ahol már főleg angolul kommunikált, de anyukájával mindvégig magyarul beszélgettek, legalábbis anyukája még egy pár éve készült videón is magyarul énekelt altatódalt KIϟϟfiacskájának.

Gene a Hilton előtt egy pingpong labda-szemmel viccelődött!

A másnapi KIϟϟtadion-beli KIϟϟ koncertet még megelőzte egy délelőtti találkozás a Hilton hotelben, ahová öcsémet és engem, mint Gene Simmons ismerőseit, beengedtek. Több tucat kívül várakozó KIϟϟ rajongónak kint kellett maradnia. Itt, a hotelben találkozhattam a többi taggal: Paul Stanley-vel, Bruce Kulick-kal, aki 1984-ben váltotta a korábban említett Marc St. John nevű szólógitárost, aki kedves volt, de a legkedvesebb hozzánk Eric Carr volt, aki számomra Peter Criss „után” a legszimpatikusabb KIϟϟ tagom volt. Eric-kel csupán pár percet voltunk együtt, de a belőle áradó közvetlenség számomra életre szóló emlék.

Gene Simmons, szinte közvetlen ismerősként kezelt minket, vagyis engem, csak ugye én beszélni még akkor se tudtam igazán, ezért öcsém „fordította”, amit mondtam. Bár emlékeim szerint nem mondtam sok mindent, mert még mindig nem tértem magamhoz teljesen, hogy mekkora CSODA, hogy 13 évesen megismertem, beleőrültem a KIϟϟ zenekarba, aztán hipsz-hopsz, 18 évesen már személyesen parolázok velük, sőt, a KIϟϟ emblematikus tagja, vezetője (YEAH!), Gene Simmons még a lakásomra is eljött, és nálam töltött a tervezett 20 perc helyett több, mint egy órát.

Az esti koncerten történt egy óriási blamázs, ami miatt jóformán semmit sem láttam az egészből! Pedig a legeslegelső sorban álltunk öcsémmel, de egy félreértés miatt egy izomagyú izomember kirángatott minket onnan és az egész tömeg mögé vitt. Mivel visszamenni az első sorba a lehetetlenséggel ért volna fel, öcsémmel felmentünk az emeletre, ahol egy rendi road jóvoltából bejutottunk a színpad fölé, ahonnan csak oldalról egy szűk résen át láttam Gene-t néha, és hallottam a zenét, de ez inkább idegesített, mert ugye OTT játszOTT tőlem 5 méterre a KIϟϟ, csak éppen nem láttam SEMMIT! Inkább el se mondom, mert csak feldühítem magamat. De akkora élményt, mint amekkora nekem volt, hogy eljött hozzám Gene Simmons, aztán a Hilton Hotelben a többiekkel szemtől szembe találkozhattam, ez mondjuk valamelyest le tudott higgasztani.

Következő évben, 1989-ben egy bécsi lapnál dolgozó ismerősöm a kocsijával kivitt Bécsbe. Ott vette meg nekem a legújabb KIϟϟ lemezt, a ’Hot in the Shade-et’, ugyanis nekem nem volt Schillingem. A Hot in the Shade szomorú aktualitása, hogy ez volt Eric Carr utolsó lemeze, ugyanis 1991-ben rákos lett, kórházba került, s végül agyvérzésben meghalt. Ez után annyira elszomorodtam, hogy a KIϟϟ további lemezeit már nem is figyeltem.

1995-ben viszont történt valami, ami ismét a KIϟϟ felé fordította a figyelmemet: Váry Zoli és Fűzfa Zoli (Pocky), akik már 1987-ben is benne voltak az ős KIϟϟ forever band-ben, és ugye akkor még play backben „játszottak” KIϟϟ-t, két másik ifjú zenésszel a Fahrenheit együttesből, immár tényleg zenéltek, méghozzá nem is rosszul! Ugyanúgy, mint egy igazi KIϟϟ bulin, itt is volt tűzfújás és vérköpés, tűzoltósziréna és tűzoltósisak, füstölő gitárból rakétát lőttek ki, tisztára „KIϟϟ-érzés vett rajtam erőt! Ez a KIϟϟ forever band koncert egy olyan dicső korszakot teremtett újjá, amit a világon minden KIϟϟ rajongó újra szeretne látni, de már soha nem fog. Nekünk azonban olyan szerencsénk volt, hogy megnézhettük. Mivel a KIϟϟ koncertről 88-ban jól lemaradtam (ott voltam, de mégsem), így nekem EZ a KIϟϟ forever band koncert volt az első IGAZI KIϟϟ koncert élményem, ahol a barátaim maszkban, jelmezekben, díszletek között adták elő a kedvenc számaimat!

Következő évben, 1996-ban tavasszal megjelent nálam egy filmrendező, hogy látta a Hoppárézimi színdarabot, és meg szeretné filmesíteni. Ja, igen, mert 1990-ben volt egy Hoppárézimi című színdarab is, óriási KIϟϟ díszlettel és KIϟϟ zenével, ami irtó nagy siker volt. Még a TV-ben is többször leadták, tehát elképzelhető, hogy akár egymillióan is látták (jóval többen, mint ahányan a Hoppárézimi könyvet olvasták). Mondtam ennek a rendezőnek, hogy szuperjó ötlet a Hoppárézimi film, de azt a színdarabot nem én írtam, hanem csak a Hoppárézimi című könyvem motívumainak felhasználásával kézült, de sebaj, mert szívesen írok egy vadiúj forgatókönyvet. Ennek a Hoppárézimi forgatókönyvnek az első verziója már 96 nyarán elkészült, és mondanom se kell, hogy szerepelt benne a KIϟϟ is, természetesen maszkban, és természetesen az 1976-os Destroyer lemez ruháiban és díszleteiben.

Ekkoriban még mindig nem volt internet, legalábbis Magyarországon semmiképpen se. Ezért nem is tudom, pontosan, honnan tudtam meg, ja, mert a KIϟϟ továbbra sem volt téma a magyar médiában. Talán Süvi hozta műsoros videokazettán 1996 év végén, hogy hogy-hogy nem, de Amerikában valahol újra összeállt az eredeti KIϟϟ: Gene Simmons, Paul Stanley, Ace Frehley és Peter Criss! Ez volt az, amire senki se számított. És hogy újra maszkban, az 1976-os kosztümökben, ja mert ugye az öltözékük folyamatosan változott, szóval a legsikeresebb időszakuk ruháiban újra koncertkörútra indultak Amerikában.

Következő évben, 1997-ben a KIϟϟ a KIϟϟcelli múzeumban tartotta az összeurópai koncertturné sajtótájékoztatóját. Az említett filmrendező hollywoodban végzett, voltak ottani kapcsolatai, és a Hoppárézimi filmet is angolul akarta forgatni. Volt arról szó, hogy felveszi a kapcsolatot Gene Simmons-szal, egyeztet vele, hogy a KIϟϟ szerepeljen a Hoppárézimi filmben. Ez a filmrendező egy magyar tévénél dolgozott, éppen egy könnyűzenei műsort készített, elég az hozzá, hogy ezáltal én is bejuthattam erre a sajtótájékoztatóra, ahol életemben másodszor láthattam élőben kedvenc zenekaromat, méghozzá úgy, ahogy addig még sosem!

A Love Gun eredetijét is a KIϟϟcelli Múzeumban láttam

KIϟϟ a KIϟϟcelli Múzeumban 1997-ben

Eleve nem minden-napos, hogy egy világhírű amerikai zenekar éppen Budapesten tartsa az összeurópai koncertturnéjának sajtótájékoztatóját, de a KIϟϟ-nek ez az 1996/97-es turnéja azért is szenzáció volt, mert ugye a KIϟϟ csupán 10 évig játszott a védjegyükké vált maszkjaikban és jelmezeikben, 1973-tól 1983-ig. 1983-tól 1996-ig maszk nélkül zenéltek, így 1988-ban is, amikor először Budapesten jártak, akkor is maszk nélkül és különösebb színpadi show nélkül játszottak. A KIϟϟ rajongóknak ez sehogy se tetszett, és egyfolytában azt szerették volna (többmillió KIϟϟ fan egybehangzóan), hogy a KIϟϟ fiúk újra vegyék vissza a maszkjaikat. 13 évet kellett várnunk – közben persze sok sikeres lemezük jelent meg maszk nélkül is -, míg végül 1996-ban elementáris örömujjongás kíséretében ismét kifestett arccal léptek színpadra, természetesen először az amerikai kontinensen. Ráadásul visszavették az 1980-ban kilépett dobos Peter Crisst és az 1982-ben alkoholproblémák miatt kivált szólógitáros Ace Frehleyt is, így 1997-ben az Európai turnén már az eredeti négyesfogat arathatta a babérokat.

Azonban ujj-ujj! A sajtótájékoztatóra csak hárman értek ide a KIϟϟcelli múzeumba!! Lehet, hogy a szólógitáros Ace Frehley ismét beiszogathatott, ugyanis Münchenben rossz gépre szállt. Tehát sajnos négyből csak hárman voltak ott. Mivel én csak egy voltam a több tucat tévéstáb, fotós, és újságíró között, nem tudtam Gene-nel közvetlenül találkozni. Viszont azt hallottam, hogy egy (magyar) újságíró (angolul) megkérdezte tőle, hogy emlékszik-e rám, mire Gene azt felelte, ha jól értettem, hogy emlékszik rám, s arra is, hogy a szobám tele volt KIϟϟ képekkel, nagyon beteg voltam, ugyanakkor egy nagyon pozitív személynek ismert meg, és azt mondtam, hogy rengeteget adott nekem a KIϟϟ zenéje. Ebből is látszik, hogy a KIϟϟ nem csak a koncertekből, lemezeladásokból (sokból!) áll, hanem spirituális tartalmat is hordoz – körülbelül ezt mondta Gene.

A második budapesti KIϟϟ koncert, ami egyébként minden KIϟϟ rajongó álmainak netovábbja volt, hiszen az eredeti tagok, kifestve, a KIϟϟ csúcsidőszakának megfelelő ruhákban léptek fel, eredetileg a Margitszigeti sportpályára volt meghirdetve, és óriási reklámhadjárat övezte. Az említett hollywoodi filmrendező, aki a Hoppárézimi filmben a KIϟϟ-t tervezte szerepeltetni, és éppen egy tévéadónál dolgozott, egy könnyűzenei műsorába engem is behívott: én tettem fel 3 kérdést a nézőknek, amivel jegyet nyerhettek a KIϟϟ margitszigeti koncertjére. A margitszigeti (úttörő)stadion nem volt soha egy mexokott koncerthelyszín, de ha nem is egy Népstadion, méreteit tekintve, mégis a zenekarhoz és az alkalomhoz méltó helyszín lehetett volna, azonban (főképpen ránk, magyarokra nézve!) rettentően szégyenteljes módon, mivel annyira kevés jegy fogyott elővételben, a  koncert helyszínét az utolsó pillanatban áthelyezték a Pecsába!!! Vagyis a KIϟϟ ugyanott adott koncertet, ahol évekkel azelőtt az eredeti KIϟϟ forever band tartotta első fellépését. Igaz, a KIϟϟ forever band első koncertjén még talán százan se voltak emlékeim szerint, a KIϟϟ-en – ha jól tudom -, háromezren voltunk, de más országokban a KIϟϟ százezres stadionokat tölt meg lazán.

Öcsémmel és pár baráttal nálunk gyülekeztünk a KIϟϟ koncert előtt. A nézőtéren nem az első sorba álltam, mint általában. Sőt, mindig mindenütt az első sorban szoktam állni, mert én minden koncertet közvetlen közelről szeretek nézni. Azonban ezúttal kivételesen, mivel az említett filmrendezővel mentünk a koncertre, s ő azt mondta, szeretne Gene Simmons-szal beszélni a Hoppárézimi filmről még a koncert előtt, egyértelmű, hogy ezen a beszélgetésen én is ott akartam lenin. Azonban hamar kikristályosodott, hogy ő beállt a színpadtól jó messze, a keverőpult mögé (én azt hittem, oda várja az üzenetet Gene-től, hogy mikor mehetünk), öcsémék, meg a KIϟϟ-es haverok már rég leléptek, gondolom, ott álltak az első sorban, de oda bemenni nem lehetett, a hatalmas tömeg miatt, én meg ugye néztem a rendezőt, vajon mit tervez, de nagyon úgy tűnt, hogy nem tervez semmit. Én viszont nem mertem elmenni onnén, mert mi van, ha mégis?? (közben elsüllyedtem, hogy írd és mondd, ott volt a KIϟϟ koncert, ahol hétvégenként az ócskapiac a Pecsában) Na, lement az előzenekar, nem történt semmi, így a KIϟϟ koncertet tök messziről néztem meg, a zenészek gombostű-nagyságúak voltak. Ismét lement egy KIϟϟ koncert anélkül, hogy twisztességesen láttam volna!!!

A koncert után elkezdett oszolni a nép. A filmrendező ezután se mozdult, illetve kifelé indult asszem, no, én viszont, mint a puskagolyó, kilőttem az épület felé, ahol feltételezésem szerint az öltözők lehettek. De ugye oda most nem lehetett csak úgy bemenni, morcos marcona őrök vették körül. Azonban az egyik őr arcáról leolvastam, hogy felismert. Tudtam, hogy ő az én emberem! Talán még meg is szólított, hogy olvasta a Hoppárézimit, és látta a tévéhíradót, amikor Gene Simmons nálam járt. Odamentem hozzá, és még be is jött velem, megmutatta, hol várjak, a KIϟϟ-tagok hamarosan végeznek az öltözködéssel.

Várakoztam percekig, erre odajött egy vadidegen fickó, talán road, vagyis színpadépítő segédmunkás? Méregettem, mit kereshet itt? Azonban hamarosan jött Gene és Paul, akik nevetgélve elkezdtek beszélgetni ezzel a számomra ismeretlen fickóval. És akkor! Te Úristen! Hogy lehetek ekkora barom?! Akkor jöttem rá, hogy ez az „ismeretlen” fickó életem bálványa, gyerek és felnőttkorom példaképe, PETER CRISS!! De én Őt maszk nélkül még nem láttam soha ilyen közelről – ezért ment nehezen a felismerése! A rendi őr, aki rám ismert, és bevezetett, az öltözők terébe – ami gyakorlatilag ugyanaz volt, mint ahol a Hungarian KIϟϟ fan club ülései zajlottak 1987-88-ban -, kérésemre készített pár képet négyünkről, aztán az utolsó pillanatban Ace Frehley is csatlakozott ötödiknek, így elkészülhetett az a fénykép, amire legbüszkébb vagyok, amin a KIϟϟ négy eredeti tagjával látszom: Gene Simmons-szal, Paul Stanley-vel, Peter Criss-szel és Ace Frehley-vel! Azonban hamarosan indulniuk kellett. Ez a találkozás igen rövidre sikerült, bár kétségtelenül emlékezetes volt.

Mikor tőlünk elmentek, pár évre rá Ace Frehley, majd egy idő múltán Peter Criss is kivált a zenekarból. Állítólag Gene és Paul, a két józanság bajnoka nem nagyon tudta tolerálni Ace és Peter függőségeit. A szólógitáron ezen túl Tommy Thayer játszott, aki már nagyon régóta a zenekar háttérstábjának tagja volt. A dobok mögé pedig ugyanaz az Eric Singer ült, aki Eric Carr sajnálatos halála után 1991-től 96-ig püfölte a bőröket, de maga is nagy KIϟϟ rajongó lévén ő is ugyanazt szerette volna, amit többmillió KIϟϟ fan világszerte: az eredeti maszkos, jelmezes KIϟϟ-t. Állítólag ő vetette fel az eredeti négyes összeállásának ötletét, mikor Peter Criss egy KIϟϟ koncerten megkérte Gene-éket, hogy a lányának hadd mutassa már meg, hogy hol is zenélt ő valaha. Peter Crisst a KIϟϟ rajongók nagy twisztelete övezi a mai napig is, de ezért a gáláns gesztusáért minden bizonnyal Eric Singert is.

Közben se maradtunk KIϟϟ nélkül, mert a barátainkból álló magyar KIϟϟ forever band folyamat-ocean (folyamat-Auchan) koncertezett, méghozzá egyre nagyobb sikerrel, mármint külföldön egyre nagyobb sikerrel, mert országunk határain túl bárhol nagyobb KIϟϟ rajongás volt és van is, mint nálunk. Leginkább Németoszágban, Ausztriában, de Szlovákiában, Csehországban is, és Európa-szerte bárhol, tehát Spanyolországtól, Norvégián, Olaszországon, Oroszországon, Anglián át időről időre egyre több és több országban hódított a KIϟϟ forever band! Időnként azért hazatértek a mi boldogságunkra, hogy világszínvonalon meghallgathassuk a világhírű KIϟϟ számokat magyar konferálással, mi, az itthoni kemény mag, az a néhány száz magyar KIϟϟ-es. Nagy büszkeséget okozott nekem Váry Zoli (aki ugye Paul Stanley, starchild jemezében bűvölte a ritmusgitárt), hogy minden KIϟϟ forever bulin megemlítette a nevemet, hogy szinte mindegyik koncertjükön ott vagyok, mert hát való igaz, hogy amikor csak tudtam, elmentem a fellépéseikre, legalábbis, ha Budapesten adták elő a KIϟϟ show-t.

2008-ban KIϟϟ-es barátaim hívására Bécsben megnéztem egy KIϟϟ koncertet. Elvégre már 11 éve nem láttam őket élőben. Fantasztikus volt! Rengeteg kifestett arcú KIϟϟ fan, óriási tömeg, hatalmas, zsúfolásig megtelt aréna, és akkora KIϟϟ show, amihez foghatót még sose láttam! Egy koncerten OTT LENIN teljesen extatikus élmény, nem is fogható ahhoz, amikor egy koncertet pl. tévén nézünk meg. Én ezt ott Bécsben tapasztaltam meg igazából. Paul Stanley egy fémkötélen a közönség fölé repült, Gene Simmons pedig a színpad feletti reflektorok közé. Észbontó hangulatban a koncert végén azt a színes papírcsík-záport is ott éltem át életemben először.

Aztán a koncert végén szinte magától értetődő volt, hogy szinte belebotlottam Váry Zoliba, akivel kimondottan sokat nem beszélgettem életemben, de mégis valami földöntúli kapcsolat van köztünk, úgy érzem, mert OLYAN JÓ Vele összeölelkezni, mint kevesekkel. Igaz, 2000-ben, amikor az Internetto internetes újsághoz kerültem, és bármiről bármennyit lehetett írni, én bizony éltem ezzel a lehetőséggel, és Váry Zolival kettesben olyan 20 oldalas KIϟϟ és KIϟϟ forever band cikket rittyentettünk, hogy még! Lehet, hogy nem olvasta el senki, de mi ketten nagyon jól éreztük magunkat közben. Mert hát Váry Zoli valóban mindent tud a KIϟϟ-ről.  Én (főleg Váry Zolihoz képest) csak keveset. De ez köztudomású, mivel 1997-ben a Pecsa KIϟϟ koncerten, amikor ugye azon sajnálkoztam, hogy olyan messziről alig látok valamit, két szám között megszólított egy tőlem pár évvel idősebb rocker fiú és azt mondta, hogy ő is látta azt a 88 szeptember elsejei tv híradót, amiben Gene Simmons nálam járt, és tudja, hogy Magyarországon én vagyok a legnagyobb KIϟϟ rajongó, illetve én és Váry Zoli!

Mikor hazaértünk Bécsből, életem harmadik KIϟϟ koncertjéről, pár hónap múlva elkezdték hirdetni a 2010 májusi budapesti KIϟϟ koncertet. Méghozzá sokkal előbb hirdetni kezdték, mint valaha szokás volt. Biztos rizikós helyszínnek tartják országunkat, találgattuk a 97-es helyszínváltoztatásra gondolva. Akkori párommal készítettünk egy fotóalbumot, melyben a KIϟϟ-szel kapcsolatos addigi képeimet tettük bele. A mini fotóalbum legelejére az a kép került, ami 1988-ban készült a szobámban, amikor Gene átkarol és kinyújtja a nyelvét. Ezt az albumot bőszen mutogattam mindenkinek, amikor eljött a koncert napja. Sok baráttal, haverral találkoztam, akikkel a KIϟϟ forever koncertekről ismerjük egymást, vagy éppen két évvel korábban Bécsben futottunk össze, de legfőképpen többszáz, többezer olyan fiatallal, akiket még életemben nem láttam, szerintem ők se engem, viszont nagyon baró KIϟϟ-es szerelésben voltak.

Mikor már beengedtek minket a kapun, már senkinek se mutogattam az albumot, csak nyomultam előre, helyezkedni, mert ugye a koncerteken nem az udvariaskodás dívik, hanem bizony gyakran az ököljog. Sajnos a legelső sorba nem tudtam kerülni (az nekem könnyebbség, mert valamelyest tudok támaszkodni), de ha nem, hát, na, bumm. Akkor állok a lábamon és kész. Egy KIϟϟ koncert nekem, mint rajongónak, minden részletében tud újat mondani. Mondott is, élveztem. Azt mondjuk, sajnáltam, hogy Gene nem konferált magyarul, nem is mondott semmit, leszámítva azt, amikor felrepült egy övére erősített kötél segítségével a színpad fölé, a lámpákhoz, na, ott elénekelte az „az a szép, az a szép, akinek a szeme kék”-et, de slussz. Gene kb. annyira tud magyarul, mint én angolul, vagyis nem a legjobban, de a közönség minden magyar szaváért megtapsolta, megimádgatta volna, még ha esetleg el is rontja, vagy belegabalyodik. Ezt nagyon hiányoltam. Persze egy hatvan éves szupersztárt ne akarjunk produkáltatni! Nem ment könnyen, de beletörődtem, hogy a magyar beszéd ennyi volt és nem több.

A koncert már a vége felé közeledett, s akkor tudatosodott bennem, hogy lövésem sincs, hogy hogyan fogok Gene Simmons-ék közelébe kerülni, pedig ha az eddigi két budapesti KIϟϟ koncerten sikerült, akkor most is nagyon jó lenne….valahogy. Elvégre ott álltam a színpad közelében, s mikor már oszladozni kezdett a tömeg az utolsó szám után, s én bizony ott maradtam a backstage felé vezető útnál lévő korlátnál, és igyekeztem felvenni a szemkontaktot valami bennfentes roaddal. Álldogált ott jópár rajongó is kezükben sajtcetlikkel autogramra várva, nekem azonban konkrét szándékom volt: bejutni! Hála Istennek, nálam volt az a bizonyos fotóalbum, tele olyan képekkel, amiken Gene Simmons-szal pózoltunk 88-ban. Kinéztem egy embert, akin láttam, hogy belső körökhöz tartozik. A kezébe nyomtam az albumot, az megnézte, és bevitte az öltözőkhöz. Kisvártatva visszajött, intett az őröknek, hogy engem engedjenek be. Bevezetett az öltözők folyosójára, ami nagyjából kongott az ürességtől. Odébb már várakoztak páran, és az első ember, akit megláttam, ki lehet találni, ki volt. Persze, hogy Váry Zoli!

Feltűnt még pár ismerős arc, de ismeretlenek is. Max heten-nyolcan lehettünk. KIϟϟ idő múlva mosolyogva, és bőbeszédűen feltűnt Gene Simmons. Ott már nem fukarkodott a magyar szavakkal, üdvözölt mindenkit, főleg a csinos hölgyeket stírölte fején ’I am INDI’ baseball sapkában, vörös ingben, fekete bőrkabátban és kék farmerben. Gene-ről számos képet készítettem, elsősorban csajokkal, akiket nagyon feldobott Gene közvetlensége, és különösen az, hogy kicsit tud magyarul beszélni. Váry Zolinak odaadtam a fényképezőgépemet, hogy rólam is készüljön már valami Gene-nel. Gene megkérdezte, mi lóg a nyakamban, „tibeti nyaklánc” – feleltem, s mivel nem értette a nagy hangzavarban, Váry Zoli „lefordította” neki. Átkarolta a nyakamat, készült két fotó. Váry Zoli kérdezte Gene-től, emlékszik-e rám, Gene felelt, hogy persze, de közben már megint a csajokat nézte, és velük kommunikált.

Aztán megláttuk Eric Singert és Tommy Thayer ist. Velük is kattant pár kép. Paul Stanley sajnos nem bukkant elő, egy lesötétített üvegű limuzinban távozott a Papp László sportarénából.

…és az életünkből is, legalábbis mostanáig. De – hála Váry Zolinak és a KIϟϟ forever bandnek, nem maradtunk KIϟϟ nélkül 2010 után sem, ugyanis évente két-három koncert pottyant számunkra a fővárosban és több is vidéken. Ez idő alatt viszont Európa többi országában már akkora népszerűségnek örvendtek, hogy magas fölénnyel nyerték meg az „Európa legnépszerűbb KIϟϟ tribute band-je” nevű verseny internetes savazását, illetve hát szavazását 2011 végén.

A KIϟϟ maszkban KIϟϟ zenét játszó együttesek száma világviszonylatban óriási. A nevezett világversenyen 200 csapat indult el. A KIϟϟ forever band bejutott a 20 együttest számláló elődöntőbe, majd végül a 4 KIϟϟ cover bandet rajtkőre állító döntőbe is, mely Las Vegasban került megrendezésre. Lesz Vigasz számotokra is, barátaim, mondta Tommy Thayer, aki a zenekar részéről vett részt a zsűri munkájában, mert ugyan nem a KIϟϟ forevert tették mega verseny győztesének, azonban a 3 Zoliból + 1 Radekből álló KIϟϟ forever band lett a legjobb KIϟϟ tribute zenekar Európában! Itthon, a repülőtéren sok KIϟϟ forever rajongó között én is részt vettem a fogadóbizottságban. Nagyon-nagyon büszkék vagyunk Rátok, fiúk!!!

Azóta sok KIϟϟ forever band koncerten voltam kedves barátaim jóvoltából, akik autón elvittek például Budakalászra, ahol egy év elején évről évre ismétlődő KIϟϟ forever band koncert zajlik, sőt, egy más alkalommal Komáromba, sőt, egyszer Léván is megnézhettem a KIϟϟ forever bandet, de a legemlékezetesebb koncert Pozsonyban volt. Imádtam! A zenekar születésnapját minden év októberében tartják a Barba Negrában. A 20 éves bulin – már jópár éve – meghívott vendégként a színpadon játszott Bruce Kulick, ex-KIϟϟ tag, aki 1984-96-ig játszott szólógitáron, így a 88-as KIϟϟtadion-beli buli idején is. De egyébként szinte mindegyik KIϟϟ forever bulin van meglepetés.

Frank Scuderivel

A Deák téri Hoppárézimi dedikálásokon (sokon!) feltűntek KIϟϟ pólós fiatalok, akiket mindig megállítottam egy fotóra. Egy amerikai fickó, aki az egyik ottani hotelben szállt meg, odajött hozzám beszélgetni. Nem tudok valami szuperül, mégis IMÁDOK angolul kvartyogni. A könyvben lévő színes fotókra mutogatva könnyedén elmesélem a sztorimat angolul. Gene Simmons-szal készült közös képünket látva kiderült, hogy ő KIϟϟ rajongó, s bár egy szót se ért magyarul, azért megveszi a könyvet, csupán a Gene Simmons-os kép miatt. A legemlékezetesebb mégis Frank Scuderi New Yorki zenész barátom volt, aki a kedvemért megtanulta a ’Rock and Roll all night’ című 1975-ös KIϟϟ gigahit akkordmenetét, és többször eljátszotta, nagy sikerrel, mert a KIϟϟ ezzel a számmal tört be az amerikai piacra. Frank elmesélte, hogy ő ott volt a Madison Square Gardenen lévő KIϟϟ koncerten, akkor egész Amerika a KIϟϟ-től izzott, sőt, lángolt, sőt, robbant!

Öcsém kreatívságának köszönhetően még a nyolcvanas évek végén tőle kaptam négy KIϟϟ KIϟϟ babát. Egyik jobban sikerült, mint a másik! Ennek már 30 éve. A KIϟϟ KIϟϟ hazánkban sem akkor, s mostanában sem tools-ottan népszerű, ennek ellenére néhány KIϟϟ reklám-cucc mégis forgalomba kerül. Öcsémtől 2014-ben a születésnapomra így kaphattam Démonos, Csillagos, Macskás és Űrhajós KIϟϟ figurára emlékeztető Hello Kittys papírzsebkendőt, majd kb. egy évre rá így kaptam a Blaha Lujza téri Centrum Corvin áruházban az akkor 3 éves KIϟϟlányomnak Paul Stanley-Hello Kittys iskolatáskát, amit Tenzike (a KIϟϟlányom) nagyon imádott akkor is, és a mai napig is hordja. Ja!

1986 Fezó vall és Nugá vall

A KIϟϟé hosszúra ϟIKKeredett KIϟϟ-cikk lezárásaként elmondhatom, mint atom, hogy ϟOKK szempontból „csókos”-nak érezhetem magam, már ami a KIϟϟ-rajongásOM.at illeti. Boldog vagyO.K., amiért éppen a KIϟϟ-t választottam kedvencemül 1983-ban. Hálával tartozom ezért Nugának, akivel nem KIZZárólag KIϟϟ rajongásban, de KIϟϟ rajzolásban is „békés riváli ϟOKK” voltunk.

Nugával 78 körül még csak az ABBA-nál tartottunk

Egyaránt vezettünk egypéldányos magazinO.K.at, ő a Star Lamp Magazint, én a Bakó Barnabás Magazint, melyeknek egyaránt fő témája volt a KIϟϟ. Sőt, voltak magazinjainkban „vendégoldalak”, amikor egymáséba rajzoltunk KIϟϟ-t, voltak közös magazinjaink Ámen magazin néven, de nekem volt egy KIϟϟ magazinom, ami a Bakó Barnabás Magazin különcszámaként YEAH-lent meg, és abban a KIϟϟről szóló – természetesen – angol nyelvű cikkeket Nugá írta bele. Sajnálom, hogy Nugá tudtommal egyszer se látta a KIϟϟ-t, mikor itt játszottak Magyarországon, de még a KIϟϟ forever band-en sem láttam, sőt, már vagy 30 éve sehol! Most Bécsbe se jön, azt írta nemrég „a legnépszerűbb közösségi oldalon”, hogy majd ha Budapestre jönnek, akkor talán eljön! Ez esetben én se hagyhatom ki ezt a feltételezett majdani KIϟϟ koncertet, mert akkor végre láthatom élőben Nugát!

Tizenévesen még oké a KIϟϟ-rajongás, de 50 évesen már ciki? Hát én ezt nem osztom. Várakozással teli aggyal fogok felülni a Todi-buszra, ami elröpít a Wiener Stadthallébe, majd utána szinte a kapunkig hoz. Jó is lesz sietni, mert másnap lesz KIϟϟlányom, Tenzi általános iskolai (pót)felvételije (yeah!), amin nekem is, mint (felettébb felelős) apukájának jelen kell lennem. Tenzit a KIϟϟ yeah-lenleg még nem érdekli különösebben. Váry Zoli KIϟϟlánya ennyi idősen már rég KIϟϟ fan volt, vagy legalábbis KIϟϟ forever band rajongó, de én nem siettetem Tenzit! Viszont 2021-ben már nagyon Re: Mail M, hogy felszínre tör Benne az ősi ösztön, s addigra talán együtt fognak nyomulni a reménybeli UTOLSÓ BUDAPESTI KIϟϟ KONCERTen Váry Zoli KIϟϟlánya, Nugá KIϟϟlánya, mega én KIϟϟlányom, mert a KIϟϟ örökké él, különösen, ha a KIϟϟ forever band még sokáig játssza a számaikat!

ZZ 🙂

 

 

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.