Tenzi naplójának bővített kiadása megjelent!

Tenzi naplójának bővített kiadása megjelent!

ZZ legújabb könyve, a 2012-ben megjelent Tenzi naplója 2013 óta kapható bővített kiadásban, nagyobb betűkkel, nagyobb képekkel, új epizódokkal, és új levelekkel a másvilágra. Bár Tenzi közel 30 éve halott, története jelen pillanatban is folytatódik. Hogy miképpen, ez részletesen le van írva a másvilágra íródott levelekben! Éljen soká Tenzi!

 

 

 

Vajda László barátom (www.uzletivideo.hu) jóvoltából már tavaly elkészült ez a  Tenzi naplója reklámfilm, és nem sokkal később megvalósult, ami még nem volt: egy Tenzi naplója flashmob, melyet szintén az uzletivideo.hu szervezett meg és készített el:

 

Tenzi a1 csakMaga a könyv, illetve napló, illetve önéletírás, úgy is mondhatnánk, családregény – egy csoda. És nem attól csoda, ami le van írva, sokkal inkább attól, ahogy le van írva! ZZ-t elvarázsolta és hatása alatt tartja  immár 6 esztendeje. Je! Így nyilatkozott róla egy hamarosan megjelenő interjúban:

2012-ben egészen más oldaladról mutatkoztál be, hisz megjelent a Tenzi naplója (Levél a másvilágra) című köteted, mely Erdélyben élt dédnagymamád történetét mondja el. Hogyan és miért született a könyv?

M3361S-30342004-ben megfogadtam, hogy soha többé nem írok könyvet. Ha könyvet nem is, de újságcikkeket azért írtam, mivel az írás a lételemem, ráadásul semmi máshoz nem értek. Álneveket használtam és titokban kommunikáltam a főszerkesztőkkel. Aztán 2006-ban meghalt szeretett nagypapám, akinek „hagyatékát” 2007 elején kaptam kézhez. Töméntelen mennyiségű fekete-fehér fotó (Papa nagy csajozós volt; az összes nőjéről őrzött képet), és persze sok családi felvétel is volt, amiket sosem láttam korábban. Papa fiatal korában, Papa gyerekként, Papa szülei… Dédapámról például addig még sosem láttam fotót, csupán a nevét tudtam: Aigner Gusztávnak hívták. És persze ott voltak dédanyám fotói is: őrá emlékszem, de csak öregkorából, ám fiatalkori fotóját addig még nem láttam – most meg ott volt előttem egy egész cipősdoboznyi! Imádok fotózni és imádom a fotókat, így ez nekem valódi kincsesbánya volt.

Tenzi napló kép 400Papa iratai között akadt egy 400 oldalas, kézzel sűrűn teleírt napló is! Hamar rájöttem, hogy ez Dédi korábban elveszettnek hitt önéletírása 1890-től a hetvenes évek végéig. Dédi 1987-ig élt, vagyis 17 éves koromig. Kisgyerekkoromban nálunk lakott, ám később elköltözött, így ritkábban találkoztunk. Bár továbbra is Pesten, a lakásunktól nem messze élt, mégse láttam túl sűrűn, és akkor sem beszélgettünk. Süket volt, talán ezért. Öt éves koromban, mikor elköltözött a nagypapámékhoz, én azt hittem, kórházba megy, mint korábban már többször, és ezért búcsúzáskor megkértem őt (öt évesen ez lazán ment!), hogy ha meghal, írjon nekem egy levelet, közölve, hová temették, mert akkor elmegyek meglátogatni. Tenzi még 12 évet élt (97 évesen halt meg), az önéletírása pedig csak 20 évvel ezután, 2007-ben került hozzám, de tavaly, mikor megjelent a „könyvünk”, az utolsó oldalon megköszöntem neki, hogy teljesítette a kérésemet, és tényleg írt nekem levelet, még ha húsz évet is kellett rá várnom.

Tenzi Tour szórólap 700Elnézést, kicsit előre szaladtam! Szóval mikor Tenzi naplója a kezembe akadt, a gyerekkori kötődés miatt, meg mert egyébként sem volt különösebb dolgom (akkoriban kaparós sorsjegyet árultam egy kórházban), érdeklődéssel ültem neki az irománynak és több héten át olvastam, sőt, kezdettől fogva jegyzeteltem is. Hamar rájöttem, hogy óriási kincs került hozzám, ami – túl a családi emlékeken – olyan, manapság már ismeretlen látásmódot és stílust hordoz, amit mindenképpen meg kellene ismernie mindenkinek. Ez aztán még a korábban tett fogadalmamat (nem írok több könyvet) is überelte: elhatároztam, hogy ebből a naplóból igenis könyv lesz! Valójában nem is én írtam, hisz már meg volt írva, csak szerkeszteni, rendszerezni kellett, mert akadtak benne kevésbé érdekes, kizárólag a család számára fontos részek és adatok. Ráadásul Tenzi utólag még beleírt néhány történetet, így ezek a későbbi oldalakra kerültek. A szerkesztésen kívül kutatómunkát is végeztem. Elutaztam Tenzi életének eredeti helyszíneire, megismerkedtem több olyan rokonnal, akik létezéséről a naplóból szereztem tudomást, és tőlük rengeteg fotót szereztem Tenziről, illetve a napló egyéb szereplőiről. Teljesen belezúgtam Tenzi emlékeibe, mindenkinek csak erről tudtam beszélni. Így volt ez Andival is: annyit emlegettem neki Tenzit, hogy végül megtetszett neki a név, ezért lett a kislányunk Hortenzia. Én eredetileg Emesének szerettem volna nevezni, így végül a teljes neve Zemlényi-Kovács Hortenzia Emese lett. Öt évet dolgoztam vele – mármint Tenzi naplójával! –, és minden percét élveztem. A kiadás nehezen ment, de annyira lelkes voltam, hogy végül sikerült pénzt szereznem a nyomdára, és végre megjelent Tenzi naplója (Levél a másvilágra) címmel! Ez a könyv sokkal kedvesebb nekem, mint a Hoppárézimi!, a Kitiltottak, vagy bármelyik más könyvem. Tenzi naplója varázslat! Bűvös utazás a múltba, ami még most is tart, miközben a Hoppárézimi feltámasztásával foglalkozom, hisz közben Tenzi naplójának második kiadásán is dolgoztam (további leveleket írtam a másvilágra, és Tenzi eredeti szövegéből néhány korábban kihagyott részt is beemeltem a könyvbe).

2013 08 Bózes újratemetésTenzi a Farkasréti temetőben volt eltemetve, sok díszes, márványszobros sírbolt között, egy jellegtelen földkupac alatt, amibe 1987-ben (amikor én épp a sikereim csúcsán voltam, ám nekem akkor a család semmit se mondott Dédiről) egy fakeresztet szúrtak. A naplóból azt olvastam ki, hogy Tenzi sokkal inkább szeretne erdélyi szülőfalujában nyugodni, mint Pesten, amihez nem fűzték jó emlékek. Ezért hát szépen lezongoráztam a Farkasréti temetővel, hogy hantolják ki és hamvasszák el Tenzit, akit aztán egy urnában elvittem Erdélybe, és megváltottam egy sírhelyet szeretett édesapja mellett, a falujuk ősi templomának bejáratához közel, ahol Tenzi gyerekkorában sok százszor járt. Ott álltam a pesti sírásó mellett, mikor felbontotta a régi sírt, és ott álltam akkor is, mikor az új sírnál a román pap elmondta a román nyelvű temetési búcsúztatót, amiből semmit sem értettem, de éreztem, hogy Tenzinek most jó.”

Submit a Comment

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>