Legfrissebb hírek

18+, azaz ’18-as ZZ dedikálás a Deákon 18 évnél fiatalabbaknak is!

Posted by on 14:32 in Dedikálás, Kiemelt | 0 comments

18+, azaz ’18-as ZZ dedikálás a Deákon 18 évnél fiatalabbaknak is!

  2018 december 3 és 23 között minden nap a Deák téri betonizénél, a Starbucks-szal szemközt dedikálja ZZ mind az öt eddig megjelent könyvét a metrókijárat mellett.  Eső, hóesés esetén is van dedikálás, de mivel a könyvek megáznak, ezért ZZ a betonizé közvetlen közelében van ilyenkor is. A 06-20-3131-791-es teflonszámon elérhető karácsonyig minden nap dél és este 6 óra között. A Törj át az üvegfalon és az Öbölkör csak néhány példány erejéig van raktáron, úgyhogy akinek hiányzik, az siessen! A Hoppárézimi és a többi ZZ könyv továbbra is kapható, kizárólag a szerzőnél. Egy kötetben az első kettő (Hoppárézimi-Kitiltottak), valamint a legújabb, ötödik ZZ kötet is Tenzi naplója címmel. Ezeken kívül korlátozott példányszámban kapható a Törj át az üvegfalon, sőt, az Öbölkör is, bár ez utóbbi már hiánycikk, de próbálunk szerezni! A hopparezimirendeles@gmail.com címen bárki megrendelheti őket, de a fővárosban lakóknak a személyes átvételt javasoljuk. Dedikálás idején a Deák téri átvevőhely a betonizénél. A Zemlényi-könyvek könyvesboltban nem kaphatóak. Egyedüli terjesztőjük maga a szerző, vagyis én. Budapestiek számára személyes átvétel előnyösebb, vidékieknek, külföldön élők számára postai küldés megoldott kézbesítési útvonal.  Kapcsolatteremtés a facebookon (Zemlényi-Kovács Zoltán néven!), vagy a hopparezimirendeles@gmail.com email címre írva. A megrendelés módja: Amennyiben szeretné megvenni a Hoppárézimi / Kitiltottak, vagy a Tenzi naplója című ZZ könyveket, írjon egy levelet a hopparezimirendeles@gmail.com email címre! Akár most! Levelesládámat naponta nézem és már aznap, legrosszabb esetben is pár napon belül válasz-ollók. Vár-rom a megrendeléseket! Hivatalos oldal: www.hopparezimi.hu Kapcsolatfelvétel a facebookon Zemlényi-Kovács Zoltán néven, illetve a facebookos Hoppárézimi oldalon. A könyv megrendelhető: hopparezimirendeles@gmail.com   (érdemes megnézni a www.hopparezimi.hu weboldal többi cikkét is 🙂 )  ...

read more

A ZZ TOUR 30 éves JUBILEUMA! (Újratöltve!)

Posted by on 02:24 in Kiemelt, ZZ TOUR | 0 comments

A ZZ TOUR 30 éves JUBILEUMA! (Újratöltve!)

Igen, már 30 éve járom az országot közönségtalálkozó műsorommal, a ZZ TOUR-ral, mely eredetileg azért jött létre, hogy találkozhassak olvasóimmal, de mivel az utóbbi jópár év(tized!)ben már nem vagyok annyira hírhedt, mint fénykoromban voltam, mos smár főleg az a ZZ TOUR létezésének kiváltó oka, hogy történetem eljusson olyan fiatalokhoz is, akik még nem is hallottak rólam. A végigturnézott 30 évemet egy jubileumi ZZ TOUR előadással ünnepeltem meg november 7-én (én!), méghozzá Hatvan városában (30+30=60), méghozzá a hatvani Hatvany Lajos Múzeumban, mely rendhagyó módon a szokásosnál még látványosabb volt, olyannyira, hogy a szervezők még engem se avattak be a részletekbe! Ezért még a legmerészebb kébzelőerőmet is tool-szárny-nyalta!!! A lufikkal, zászlócskákkal kidíszített zsúfolásig telt terembe kijött 60 TV, aztán meglepetésként beraktak több KISS számot, én meg annyira elvesztettem a fejemet, hogy táncolna kezdtem a Christine Sixteenre, ami mindig is a kedvencem volt. Eztán kedves lánykák kórusa énekelt nekem, akárcsak mintha a szülinapom lenne! Volt zseniális felolvasás, sok-sok kérdés, amire alig győztem válaszolni. Volt torta, amiből mind a 90 (?) jelenlévő kapott (ott!).  A végén fotószkodtunk meg ecsmóan vettek könyvet, mert a műsor annyira mEGÉRintette őket. Engem is alap-ocean mEGÉRintett! Három a magyar igazság, és az az igazság, hogy kicsit tool shock mostanában a hármas az életemben, például harminchárom éve történt a baleset, vagyis jobbeset, ami tulajdonképpen egy remek esély volt számomra, hogy megmutassam a széles nyilvánosság előtt, hogy még a legnagyobb tragédia esetén is lehetséges, hogy elérjük életünk célját. Az én célom gyerekkoromban a siker, népszerűség elérése volt. Tizenegy-két-há-négy évesen minden álmom volt színpadon állva szerepelni, és rajongók sokasága előtt pózolni, tetszelegni, élvezni a sikert. Erre minden esélyem megvolt, hiszen eredményesen sportoltam, tehetségesen rajzoltam, és nagy lelkesedéssel énekeltem több zenekarban, sőt, doboltam is. Azonban tizenöt éves koromban (33 éve) minden tervem összeomlott: elgázolt egy autó, aminek következtében az egész testem lebénult, képtelenné váltam sportolni, rajzolni, énekelni, sőt beszélni, járni, összerendezetten mozogni is, akkora mértékű agysérülést szenvedtem. Viszont nem sérült meg az agyam értelmi funkcióként felelős része, így, miután egy év alatt többé-kevésbé megtanultam hosszabb ideig ülni, valamint egyetlen mozgatható ujjammal gépelni, tizenhat évesen írni kezdtem életem történetét egy napló formájában. Ekkor még sem beszélni, sem járni nem tudtam. Lényegében arról szólt az irományom, hogy miként tanulgatom ezeket – egyébként eredmény nélkül, hiszen az év végén se tudtam még se beszélni, se járni. E naplóm tizenhét éves koromban megjelent Hoppárézimi címmel, és óriási sikert aratott, én pedig 17 évesen elértem a célomat: rólam beszélt az ország, rólam szóló hírekről harsogott a TV, rádió, az újságok. 1988-ban (30 éve) napi 1000 rajongói levelet hozott a postás, a Hoppárézimiből TV film készült, melynek alapművéért (tehát a Hoppárézimi című könyvért) nívódíjat kaptam az MTV szépházában, Ifjúsági díjat kaptam a Parlamentben, és útjára indult országjáró műsorom, a ZZ TOUR! Akárcsak mint gyerekkori álmaimban, 18 éves koromban tényleg színpadon állva szerepeltem, és rajongók sokasága előtt pózoltam, tetszelegtem, élveztem a sikert. A ZZ TOUR legelső előadása egy spontán meghívás alapján történt. Két kedves korom-beli közgáz szakközepes szegedi olvasóm – Maszat és Ketchup – kért meg levélben, utazzak el hozzájuk, és tartsak nekik előadást. Örömmel elmentem, megtartottam a már akkor is ZZ TOUR-nak keresztelt műsoromat, melynek annyira ráéreztem az ízére, hogy megfogalmazódott bennem a vágy: ezt szeretném csinálni egész életemben!!! === Közbevetőleg mondom el, hogy szintén idén 30 éve, 1988 augusztus 31-én jött el hozzám, a lakásomba, a szobámba...

read more

Így élt Zemlényi Zoltán – avagy a ZZ sztori

Posted by on 15:52 in Kiemelt | 0 comments

Így élt Zemlényi Zoltán – avagy a ZZ sztori

Zemlényi Zoltánt, más néven Zemlényi-Kovács Zoltánt, vagyis ZZ-t 17 éves koráig csak családja és széles baráti köre ismerte. 15 éves koráig ügyesen rajzolt, sportolt, zenekarokban játszott és nagy vágya volt az országos ismertség, a hírnév. ZZ mára 48 éves ötkötetes író, aki legnagyobb sikerét 16 éves korában írt naplójával aratta, mely 17 éves korában jelent meg. Akkor, 1987-ben első könyve akkora mindaddig példa nélküli sikert aratott, hogy nagyon sok magyarban mind a mai napig úgy él, mint a “szomszéd fiú”, százezrek ismeretlen ismerőse. Írásunk a HOPPÁRÉZIMI előtti és utáni eseményekről is szól. 1970-85 GYERMEKÉVEK 1987 HOPPÁRÉZIMI című könyv megjelenése 1989 KITILTOTTAK című könyv megjelenése 1990 HOPPÁRÉZIMI SZÍNDARAB Madách Kamara Színház 1993 BARNI SZÜLETÉSE, TÖRJ ÁT AZ ÜVEGFALON című könyv megjelenése 1996 MARCI SZÜLETÉSE 1999 ÖBÖLKÖR című könyv megjelenése, HOPPARESIMI (német nyelvű könyv) 2012 TENZI SZÜLETÉSE, TENZI NAPLÓJA című könyv megjelenése 1970. május 5-én születtem Zemlényi-Kovács Zoltán néven, köztisztviselő családba. Két év múlva született meg öcsém, Péter. Édesapám jogászként dolgozott egy minisztériumban, édesanyám titkárnőként egy irodában. Gyerekkorom óta szenvedélyesen rajzoltam, de írással is próbálkoztam. 9 éves korom körül a Csillagok Háborúja mintájára írtam regényt, melyben 200 000 kisgéppel szemben 300 000 Tie vadászhoz hasonlító akármi harcolt. De aztán inkább maradtam a rajzolásnál… 11 éves koromtól számos golyóstollal készített egypéldányos „magazint” készítettem, illetve számos képregényt. Szintén 11 évesen kezdtem kenuzni, méghozzá sikeresen: 1983-ban csapathajóban többszörös bajnokok lettünk. Emellett a zene is fontos szerepet játszott az életemben: 11 éves koromtól fanatikus Hungaria rajongó lettem, jampec háréval, kockás jakóban, jelvényekkel, nyakkendőben, fekete napszemüvegben jártam iskolába, eközben hatott rám a Kraftwerk is, a KFT is. Jellemző volt rám az együttes-alapítás: először Pannónia névvel Hungaria számokat énekeltünk, mivel zenélni egyikünk se tudott (csak Fezó…). Legjobb barátommal, Fezóval 1982-ben egy new wave formációt alapítottunk ZESZU electronic néven, amiben doboltam és énekeltem. 13 évesen úgy gondoltam, hogy a „Kovács” átlagos név, én pedig KÜLÖNLEGES vagyok, ezért hát ettől kezdve csak Zemlényi Zoltánként írtam alá a nevem, és már ekkor sztár akartam lenni, akiért sokan rajonganak. 1984 végén, 1985 elején, elsős gimnazistaként egy rock bandában doboltam, melynek nevét is én adtam: GRAVEDIGGERS, azaz sírásók. Run to the hillst, Highway to hellt, meg Szállj fel szabad madarat nyomtunk a gimi tornatermében a farsangi bulin. Ekkor már nagy KISS rajongó voltam. A KISS-t a feltűnő kinézetük miatt kedveltem meg még 1983 őszén. Egész nap őket rajzoltam a magazinjaimba, miközben minden délután a Dunán suhantam kenummal, vagy éppen erősítettem a konditeremben, miután minden nap körbefutottuk a Margitszigetet. A csúcsom 21:40 volt. Elsősként nagy büszkeséggel töltött el, hogy a gimnázium bálkirály-választáson második helyet értem el. Szórólapokat osztogattam a folyosón, amin ez állt: „Szavazz Te is Z.Z.-re!” Nem voltak nagy terveim, de ami eztán jött, keresztülhúzta minden számításomat. 1985. március 7-én is edzésre sietettem volna, mikor a November 7. téren (ma Oktogon) elütött egy Trabant. A kétsávos úton az első sávban megállt az autó, de a belső sávban a Trabant még át akart érni, így éppen összeütközött velem, aki a zebrán rohantam, hogy elérjem a 12-es buszt. 6 métert repültem, fejjel landoltam a betonba. Rohammentővel a János kórházba vittek, ahol több órás agyműtétet hajtottak végre rajtam. 30 napig eszméletlenül feküdtem. A kómából való ébredéskor tudat fokozatosan tisztul. Először másodperc törtrészéig, majd másodpercekig, majd percekig, majd órákig, lehetett kimutatni alfa hullámokat az agyamban. Eleinte nem tudtam, mi történt velem, csak napok, hetek alatt fogtam...

read more

A ZZ Hoppárézimi című TV film a Hídemberek-sorozatban!

Posted by on 20:42 in Kiemelt | 0 comments

A ZZ Hoppárézimi című TV film a Hídemberek-sorozatban!

Szalay Kristóf, ZZ régi jó barátja, aki némettanár egy gimnáziumban, szabadidejében filmrendezéssel foglalkozik. Az Echo televízió Hídember sorozatának producerétől megbízást kapott, készítsen egy 20 perces riportfilmet, mely bemutatja Zemlényi Zoltán eddigi életművét. Kristóf elvállalta, de a húsz perc nagyon rövidnek bizonyult, így két epizód is készült ZZ-ről! – Örvendezzen, aki él! Az Echo Tv műsora, a Hídemberek elesett embertársainkról szól. ZZ is jópárszor elesett már életében, sőt néha még mostanában is előfordul, igaz, egyre ritkábban. De eddig még mindig felállt. Hétköznapi hős ZZ is, nem hétköznapi történetekkel. Az első epizód gyerekéveitől első, Hoppárézimi című könyvének megjelenésééig tart. Szalay Kristóf rendező és Schleisz Csaba, a Hídemberek sorozat producere jóvoltából a ZZ Hoppárézimi kétrészes riportfilmet 2013 decemberében közvetítette az Echo TV, a film narrátora Helyey László, akinek ez volt életének egyik utolsó munkája. Szalay Kristóf a arról nyilatkozott, hogy elképzelhetőnek tartja a két rész összevonását. Elképzelhető, hogy jövőre készül egy egész estés ZZ dokumentumfilm is. Hűha! Ez már komoly!! És akkor még nem is említettük a Hoppárézimi (Oops’a’daisy) című játékfilm tervét, aminek forgatókönyve 1998-ban készült el (by: ZZ). Az azóta eltelt csaknem 20 év alatt jogi hercehurcák akadályozták, de idén tavasszal Tóth Barnabás (Rózsaszín sajt, Újratervezés, Elmenetel) színész, rendező vehette kézbe. Barnabás szintén ZZ jó barátja, 1999-ben ő olvasta fel hangkazettákra a Hoppárézimit, sőt, azóta a Kitiltottakat is, s már évek óta foglalkoztatja a Hoppárézimi megfilmesítése. A forgatókönyvet Zemlényi Zoltán 2017-ben átdolgozta, s így adják be a Magyar Filmalap pályázatára....

read more

Tenzi naplójának bővített kiadása megjelent!

Posted by on 22:04 in Kiemelt | 0 comments

Tenzi naplójának bővített kiadása megjelent!

ZZ legújabb könyve, a 2012-ben megjelent Tenzi naplója 2013 óta kapható bővített kiadásban, nagyobb betűkkel, nagyobb képekkel, új epizódokkal, és új levelekkel a másvilágra. Bár Tenzi közel 30 éve halott, története jelen pillanatban is folytatódik. Hogy miképpen, ez részletesen le van írva a másvilágra íródott levelekben! Éljen soká Tenzi!       Vajda László barátom (www.uzletivideo.hu) jóvoltából már tavaly elkészült ez a  Tenzi naplója reklámfilm, és nem sokkal később megvalósult, ami még nem volt: egy Tenzi naplója flashmob, melyet szintén az uzletivideo.hu szervezett meg és készített el:   Maga a könyv, illetve napló, illetve önéletírás, úgy is mondhatnánk, családregény – egy csoda. És nem attól csoda, ami le van írva, sokkal inkább attól, ahogy le van írva! ZZ-t elvarázsolta és hatása alatt tartja  immár 6 esztendeje. Je! Így nyilatkozott róla egy hamarosan megjelenő interjúban: “2012-ben egészen más oldaladról mutatkoztál be, hisz megjelent a Tenzi naplója (Levél a másvilágra) című köteted, mely Erdélyben élt dédnagymamád történetét mondja el. Hogyan és miért született a könyv? 2004-ben megfogadtam, hogy soha többé nem írok könyvet. Ha könyvet nem is, de újságcikkeket azért írtam, mivel az írás a lételemem, ráadásul semmi máshoz nem értek. Álneveket használtam és titokban kommunikáltam a főszerkesztőkkel. Aztán 2006-ban meghalt szeretett nagypapám, akinek „hagyatékát” 2007 elején kaptam kézhez. Töméntelen mennyiségű fekete-fehér fotó (Papa nagy csajozós volt; az összes nőjéről őrzött képet), és persze sok családi felvétel is volt, amiket sosem láttam korábban. Papa fiatal korában, Papa gyerekként, Papa szülei… Dédapámról például addig még sosem láttam fotót, csupán a nevét tudtam: Aigner Gusztávnak hívták. És persze ott voltak dédanyám fotói is: őrá emlékszem, de csak öregkorából, ám fiatalkori fotóját addig még nem láttam – most meg ott volt előttem egy egész cipősdoboznyi! Imádok fotózni és imádom a fotókat, így ez nekem valódi kincsesbánya volt. Papa iratai között akadt egy 400 oldalas, kézzel sűrűn teleírt napló is! Hamar rájöttem, hogy ez Dédi korábban elveszettnek hitt önéletírása 1890-től a hetvenes évek végéig. Dédi 1987-ig élt, vagyis 17 éves koromig. Kisgyerekkoromban nálunk lakott, ám később elköltözött, így ritkábban találkoztunk. Bár továbbra is Pesten, a lakásunktól nem messze élt, mégse láttam túl sűrűn, és akkor sem beszélgettünk. Süket volt, talán ezért. Öt éves koromban, mikor elköltözött a nagypapámékhoz, én azt hittem, kórházba megy, mint korábban már többször, és ezért búcsúzáskor megkértem őt (öt évesen ez lazán ment!), hogy ha meghal, írjon nekem egy levelet, közölve, hová temették, mert akkor elmegyek meglátogatni. Tenzi még 12 évet élt (97 évesen halt meg), az önéletírása pedig csak 20 évvel ezután, 2007-ben került hozzám, de tavaly, mikor megjelent a „könyvünk”, az utolsó oldalon megköszöntem neki, hogy teljesítette a kérésemet, és tényleg írt nekem levelet, még ha húsz évet is kellett rá várnom. Elnézést, kicsit előre szaladtam! Szóval mikor Tenzi naplója a kezembe akadt, a gyerekkori kötődés miatt, meg mert egyébként sem volt különösebb dolgom (akkoriban kaparós sorsjegyet árultam egy kórházban), érdeklődéssel ültem neki az irománynak és több héten át olvastam, sőt, kezdettől fogva jegyzeteltem is. Hamar rájöttem, hogy óriási kincs került hozzám, ami – túl a családi emlékeken – olyan, manapság már ismeretlen látásmódot és stílust hordoz, amit mindenképpen meg kellene ismernie mindenkinek. Ez aztán még a korábban tett fogadalmamat (nem írok több könyvet) is überelte: elhatároztam, hogy ebből a naplóból igenis könyv lesz! Valójában nem is én írtam, hisz már meg volt írva, csak szerkeszteni, rendszerezni kellett, mert...

read more

Utolsó találkozásom Ternyák Zolival

Posted by on 02:48 in Kiemelt | 1 comment

Utolsó találkozásom Ternyák Zolival

Nem sokan mondhatják el magukról, hogy még életükben színpadra állítják az életét, velem 20 éves koromban mégis ez történt. Belecsöppentem egy addig általam kevéssé ismert világba, ami a színfalak mögött történik. Az életemet feldolgozó (azzal nem azonos, csak néhány momentumában) darabot kb 50-szer láttam és elvarázsolt. Főleg az engem alakító színész zsenialitása miatt. Elmesélem utolsó találkozásomat Ternyák Zolival, aki a kilencvenes évek legendás színésze volt, aki “engem” alakított a Hoppárézimi színdarabban.   A facebookon Szabán Vanda írta nekem ma a következőket: „Kicsi voltam, a tv-ben adtak egy színdarabot, ami nagyon tetszett! Egy fiú volt benne, aki a kerekesszékével küzdött. És vívódott a külső és belső világával. Ennyire emlékszem. Ha jól tudom, az a darab a Te könyvedből született. Ez lehetséges? Mindig oda akartam menni könyvet dedikáltatni Hozzád, de eddig ez nem valósult meg, pedig ezt mindig meg akartam kérdezni!”   Igen, ez a HOPPÁRÉZIMI című színdarab többszázezer embert megérintett a kilencvenes években, mikor a televízióban többször is sugározták. Akkor még csak 3 tévéadó volt, ezért 100 % a többszázezer néző. Ehhez képest eltörpül az a szám, ahányan a könyvemet olvashatták, mert a Hoppárézimi “csak” 100 000 példányban jelent meg eddig, és bár szinte minden könyvtár tart belőle, ahonnan rendszeresen kölcsönzik azóta is, azért a színdarabot egész biztosan többen látták. És bár a színdarab bemutatója (1990) és a tévéközvetítések (1991, 1992) óta már eltelt 25 év, nagyon sokan emlékeznek rá a mai napig is.   Könyveim szerkesztője, Mészöly Gábor, színházi dramaturg lévén már a könyv szerkesztésekor, 1986-ban játszott a történet színrevitelének gondolatával. Ám mivel a HOPPÁRÉZIMI című könyv bombasztikus sikerét követően (1987) folytatódott a történet, mely Kitiltottak címmel 1989-ben megjelent, Mészöly Gábor végül is e két könyv motívumainak felhasználásával írta meg színdarabját. A HOPPÁRÉZIMI színdarab Madách Kamara (ma Örkény) színház–beli premierjekor én 20 évesen nézhettem végig, ahogy Ternyák Zoli engem alakít, és a darab végén dübörgő tapsvihar közepette engem is felhívott a színpadra meghajolni Mészöly Gáborral együtt. Semmihez sem hasonlítható élmény volt!   A darab szövegkönyvének írásába nem voltam bevonva. Először a főpróbára hívtak be. Viszont 1990 tavaszán, vagy nyarán eljött hozzám Horesnyi Balázs díszlettervező és Ternyák Zoli színész, akinek megmutattam és videókazettára felvettem a legelső videófelvételt, ami rólam készült. Mutattam neki, hogy hogyan jártam, hogyan mozogtam, hogyan nevettem, hogyan artikuláltam. Utána már csak novemberben találkoztunk a főpróbán.   Huszti Péter, a HOPPÁRÉZIMI rendezője azt nyilatkozta a tévének, hogy csak azért vállalta el a rendezést, mert tudta, hogy Ternyák Zolit kölcsön tudja kérni a Katona József színházból, mert ezt ilyen hitelesen egyedül ő képes eljátszani. A színdarab 70 előadást élt meg, amiből én legalább 50-szer láttam, s szinte minden előadás után gratuláltam Zolinak. Sokat beszélgettünk, de nem alakult ki szorosabb barátság köztünk. Pár évvel később, 1994-ben, mikor egy nagyobb lélegzetű tévéfilm készült rólam a Ki tud róluk?-sorozatban, ismét eljött hozzám, és kamera előtt beszélgettünk. Sőt, eredetileg úgy volt, hogy annak a riportfilmnek ő mondja fel az általam írt szövegét hangszalagra, azonban ez sajnos nem valósult meg. Mert…mert nem volt rá képes.   Legközelebb csak 2002-ben értesültem arról, hogy Zoli kórházba került, eszméletlenül fekszik az OORI-ban, ahol 1985 májusától 1986 január végéig én rehabilitálódtam. Azon nyomban odamentem, és igen sokkoló volt számomra belépni ugyanabba a kórterembe, ahol én feküdtem, s ahol több hónapi fekvés után először ültettek ki tolószékbe. Az valami kínok kínja volt! Rettentően gyűlöltem a tolókocsit, és gyűlölöm a...

read more

Hoppárézimi – a ZZ legenda újratöltve

Posted by on 00:14 in Kiemelt | 0 comments

Hoppárézimi – a ZZ legenda újratöltve

 A 80-as évek vitathatatlanul legnagyobb sztárja volt. Tinik és felnőttek egyaránt ismerték a történetét, legbensőbb gondolatait, vágyait és érzéseit, s hitték-álmodták őt legjobb barátjuknak, sőt, példaképüknek. Zemlényi-Kovács Zoltánt, a cseppet sem átlagos pesti srácot 1985-ben elütötte egy Trabant. Kómába esett, agyműtétet végeztek rajta: aki végül felébredt, arról eleinte mindenki úgy hitte, hogy örök életére értelmi és testi fogyatékos marad. Ekkor született meg ZZ, aki 100 000 példányban eladott naplóját írva bizonyította be, hogy nincs olyan gödör, amiből ki ne lehetne mászni. – [Böszörményi Gyula interjúja] Az itt következő interjú sokkal több, mint az sok tucat beszélgetés, ami eddig ZZ-vel készült és megjelent. A Hoppárézimi szerzője most először beszél arról, milyen árnyoldalai vannak a „sztárságnak”, miként élte meg a sikert, és hogy sikerült elkerülnie azt, hogy a rajongók tolakodó imádata öngyilkosságba kergesse. Az egykori kamasz naplója 25 év múltával újra kapható, bár nem a könyvesboltokban – maga ZZ árulja és dedikálja azt karácsonyig minden nap a Deák téren. 1985. március 7-e. Hogy emlékszel vissza arra a napra? Konkrétan sehogy. Agyunk – állítólag – törli az ilyen rázós emlékeket, velem legalábbis így volt. Utólag persze próbáltam összerakni, mi is történhetett. Előző nap, március 6-án ünnepeltük öcsém 13. születésnapját, de erre sem emlékszem. Őrzök viszont egy rajzot, amin dátum nincs, de mintha aznap reggel rajzoltam volna és kiragasztottam a konyhaajtóra. Tanítás után földalattival jöttem haza a Kodály köröndről a November 7-e térre, a mai Oktogonra, ahol a 12-es busszal siettem volna haza, mert éppen akkoriban kezdtem – pár hónap kihagyás után – újra kenuedzésre járni. Láttam, hogy jön a 12-es busz, ami elég ritkán járt, szóval el akartam érni. Még piros volt, de mindenütt állt már a forgalom, az első kocsisor is állt, én ezt látva nyugodt szívvel kezdtem rohanni a 12-es busz után, illetve a megállóba, ahol majd fölszállhatok rá. Csakhogy egy Trabantos fékezés helyett még át akart csusszanni az Andrássy úton, de pont nekem jött – állítólag – negyvennel. Korábban ezt nonszensznek tartottam, hogy “méghogy én, pirosban, ez kizárt!”, de utánajárva a dolgoknak, valamint szemtanúval (egy osztálytársammal, aki épp ott volt akkor) beszélve erre jutottam. Tehát mégiscsak lehet, hogy pirosban léptem le a járdáról…még ha az ütközéskor már zöld is volt.” A baleseted előtt átlagos pesti srác voltál. Hogy élted a mindennapjaidat, mi érdekelt, mik voltak a vágyaid? Szerintem egyáltalán nem voltam átlagos. Kőkemény Hungária-rajongó voltam, belőtt, hajlakkozott jampec séróval. Kockás jakóban, répanadrágban, jelvényekkel, fekete üvegű napszemüvegben jártam; akkoriban magamon kívül egyetlen ilyet se ismertem. Mindenki ricsés, hobós meg eddás volt, engem ezért baromira lenézett a környezetem. Akadtak páran, akik a Hungáriát szerették, de egyikük sem vállalta fel sem külsőségekben, sem – szerintem – belülről. Ettől függetlenül rengeteg haverom volt, mert szerettem barátkozni, szerettem központi frizura lenni. Én voltam mindig a törzsfőnök, az őrs- és együttesvezető, a haveri kör csúcsa, a bandavezír, a minden. Imádtam szövegelni, de amit gyakran feltételeznek, hogy a lányok kedvence voltam, az nem fedi a valóságot. 14-15 évesen még nem csajoztam, bár tény, hogy a gimis osztálytársaim között inkább a lányokkal jöttem ki jobban, de csak barátilag. Nagy szerelmem, I. K. nem viszonozta az érzelmeimet. A baleseted után saját belső éned zárt világában találtad magad, hisz nem tudtál kommunikálni a környezeteddel, mely úgy hitte, még csak nem is érted őket. Mit tanultál az életről ezen időszak alatt? Azt, hogy csak magamra számíthatok, és hogy egész jó társaság...

read more

Hoppárézimi monodráma Kassán!

Posted by on 18:36 in Kiemelt | 0 comments

2013 a Hoppárézimi! visszatérésének éve. Kassán, mely idén az Európai Unió kulturális fővárosa, november 9-én bemutatják Zemlényi Zoltán emlékezetes naplójából készült monodrámát. A premieren megjelenik maga a szerző, Zemlényi Zoltán is, aki már november elseje óta újonnan megjelent Hoppárézimi könyvét dedikálja a budapesti Deák téren. Egy Szentesen végzett színésznő, Márkus Juci, aki jelenleg Kassán dolgozik az ottani magyar Thália Színházban, már régóta dédelgette a Hoppárézimit, azok között a színdarabok közt, amihez szerette volna, ha köze lenne valamikor. Ternyák Zoltán, az 1990-ben bemutatott Hoppárézimi színdarab főhőse, akinek ZZ-alakítása országos ismertséget és elismertséget szerzett, ugyanúgy Szentesen végzett, talán ez is, illetve a klasszikus Hoppárézimi könyv nem múló dicsfénye Jucit egyre inkább a színpadi megvalósítás felé terelte. A színpadon nem volt más, csak Zézé a tolókocsiban (Madarász Máté). A színpad díszletét Péter Krisztina egyszerűen oldotta meg: vastag kartonpapírból vágott ki és felfüggesztett fel különféle közlekedési táblákat, valamint a színpad fölött kifeszített zebracsíkozott anyag, amelyen egy elgázolt ember krétával körberajzolt fekvő sziluettje volt látható jelezte,  hogy a főhős közlekedési baleset áldozata lett. S még egy megoldás tetszett: a tolókocsira kamerát szereltetett Márkus Judit rendező, így a főhős arcának minden rezdülését láthatta a közönség a színpad mögötti kivetítőn, még akkor is, amikor a színész nem a nézőtér felé fordult. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy különösen érdekes volt az a néhány pillanat, amikor a kamerának köszönhetően a színész mögötti vásznon az első sorban ülő szerző és családja arca is megjelent). A darab három síkra építkezik: a naplószerű, a kommentátori és az álomszerű síkra. Ezt elérendő, a monodráma másfél órájának első negyedórájában sűrűn váltották egymást a felvillanás szerű, filmes vágás mintájára megoldott jelenetek, amelyek az idő múlását és a főhős különféle állapotát érzékeltették: a baleset előtti énjét, a tolókocsiba kényszerült, megrokkant testét, a mozgásfunkciót részben és a beszédfunkciót csaknem teljesen elveszített kamasz fiú gondolatait. Mindezek a váltások a későbbiek folyamán egyre ritkábbak lettek, az előadás nagy részét a baleset utáni megrokkant állapota ellen küzdő fiú vívódásai teszik ki. Azaz, nem is küzd ellene, eleinte reménykedik, hogy felgyógyul, majd egyre inkább kiábrándul, végül cinikusan bár, de elfogadja, hogy „ilyen marad“. Bár humoros a könyv, s Márkus Judit rendező is benne hagyott néhány önironikus viccet a darabban, a közönség mégsem nevetett, legfeljebb megértően mosolygott. Hiszen illetlen mások nyomorúságán nevetni. De ez a szokott hozzáállás. „Sokkal komolyabbra hangolt előadás volt, mintsem humoros, bár igyekeztem könnyíteni a témán, de visszafogottabb reakciók voltak a közönség részéről, mint vártuk“ – mondta Márkus judit rendező. A darabnak volt még egy különlegessége. Amikor  Márkus Judit zenei aláfestést keresett hozzá, és meglátogatta Zemlényit, felfedezte a polcán az ifjúkori együttesének demóját. Ezt a zenét használta fel a darabban is. A színházi előadás utáni, a darab szerzőjével és színpadra álmodóival történt kerekasztal beszélgetés során a közönség visszafogott reakcióját a darabhoz maga a szerző is alátámasztotta. „Sokkoló volt számomra az előadás. Nem tudtam külső szemmel nézni. Juci félt, vajon megharagudok-e majd a darab végén, de nekem nagyon tetszett“ – mondta Zemlényi-Kovács Zoltán író. Egyébként maga a könyv már 25 éves, hiszen 16 évesen írta. Első színpadra vitele a Madách Színházban történt, éppen a kassai bemutató előtt 23 évvel. „Azt vagy ötvenszer láttam, el tudtam vonatkoztatni, ezt sajnos nem fogom még egyszer megnézni. Újra átéltem azt az időszakot, nem volt vicces“ – tette hozzá a szerző. Híres lett hát a könyv kapcsán, de egy idő után már – ahogyan a kerekasztalt...

read more

ZZ video

Posted by on 09:16 in Video | 0 comments

HOPPÁRÉZIMI, a kis magyar hőseposz újra megjelent és újra tarol! Zemlényi Zoltán, vagy ahogy ő hívta magát, ZZ,  egész életben szeretett fotózni és később, amikor tehette, videózni is. Bár saját videó kamerájuk sosem volt, néha kaptak kölcsön. ZZ számos felvételt digitalizált nemrég, köztük a TV-ről felvett műsorokat is… Először a youtube-on már fent lévő filmek kerülnek fel, az arzenál azonban folyamatosan bővül....

read more

Pár szó a ZZ-dedikálásokról (sokról!!)

Posted by on 18:37 in Kiemelt | 0 comments

ZZ-t sokan az egyik legaktívabb írónak tartják Magyarországon. Ő nem a könyveket ontja, mint Nemere István, hanem saját kiadásban megjelent könyveit a szabad ég alatt árusítja és dedikálja. S ezt már több, mint 20 éve műveli. Állítása szerint imád az emberekkel személyesen találkozni, s bár fűtött könyvesboltokban kényelmesebb lenne, de ZZ nem csupán pár óráig, hanem napokig, hetekig, hónapokig szeretne találkozni régi és leendő olvasóival, ezért az eltelt 20 évben csupa forgalmas helyen állt, és mind az öt könyvét dedikálta ilyen formán. Könyvesboltokban nem kaphatóak a ZZ-művek, de gondolva azokra, akik nem tudnak eljönni, a hopparezimirendeles@gmail.com email címre írva postai úton megrendelhetőek ZZ könyvei dedikálással együtt. Ezen a honlapon, illetve a facebook Hoppárézimi oldalon minden újdonságról tájékoztatjuk az érdeklődőket. “Minden csoda három napig tart!” – tartja a mondás. Ezzel “biztatták”  ZZ-t is, mikor első könyve, a Hoppárézimi sikeressé vált 1987-ben. Az akkor 17 éves fiatalember egész életében hírnévről álmodozott, s ez, bár nem úgy, ahogy ő eredetileg tervezte, de meg is valósult. Balesete előtt kiváló sportoló, tehetséges rajzoló, illetve lelkes rock dobos végül is íróként futott be és aratta le a babérokat 1988-ban. Két év múlva saját történetét láthatta a Madách Színház színpadán az ország vezető színészeinek előadásában.  A darab felvételét a tévé többször is műsorra tűzte, s mivel akkoriban csak két tévé csatorna volt Magyarországon, garantáltan több millióan látták. Tehát a csoda nemhogy három napnál, de három évnél is tovább tartott! 1993-ban megjelent ZZ harmadik, Törj át az üvegfalon című könyve, melyet szintén nagy érdeklődés övezett. Kezdetben a Deák téren, a metró kijáratnál, majd a Nyugati téri aluljáróban ezt a kötetét már több héten át folyamatosan dedikálta. S ez törzshelyévé is vált. 1994 és 2003 között minden évben többször több hónapon keresztül minden nap reggel 8-tól  este 8-ig majdnem pihenő nélkül állva kínálta könyveit a Skála Metró áruház aluljáró-szintjén lévő közért felé haladó embereknek, és az ugyanonnan kiáramló sokaságnak. 2003 karácsonyán ZZ először egészségügyi, majd lelki okokból hagyta abba a dedikálást, majd egész közszereplési tevékenységét. Ezt követően nyolc év visszavonultság után 2012-ben adta ki ötödik könyvét, Tenzi naplóját,  majd 2013 év végén újból kiadta Hoppárézimi / Kitiltottak című könyveit, amikkel elsősorban az ifjú generációt célozta meg. 2014 tavaszán 2004-ben szintén abbahagyott műsorát is folytatni kezdte, a ZZ TOUR közönségtalálkozót, iskolákban, könyvtárakban, egyéb közösségi helyeken. Zemlényi Zoltán az 1999-ben megjelent negyedik, Öbölkör című könyve megjelenésénél döntött a teljes mértékben önálló könyvterjesztés mellett, miután mind a 6000 példányt ő maga adta el saját aláírásával. Mindegyik könyvét árulta és egyúttal dedikálta is saját maga, a főváros több forgalmas pontján, és annyira megkedvelte az ilyesforma találkozást olvasóival, hogy teljes mértékben ki szeretné használni ezt a lehetőséget. Ezek a dedikálások többnyire szabad téren zajlanak, sőt, van, hogy „fedél nélkül”, vagyis a szabad ég alatt. Esőben, hóban bizony eláznak a könyvek, ezért volt jobb aluljáróban árulni, ahol fény is van és tető is véd. ZZ-t először 1987 decemberében kérték fel dedikálásra. Helyszíne a Moszkva téri könyves-pavilon volt. Elsősorban a televízióból gyakorlatilag mindenki hallott már ZZ történetéről. Első, Hoppárézimi című kötetének dedikálásáról a két évvel később megjelent második, Kitiltottak című könyvben ez olvasható erről: „Ma kimentem hozzá a Moszkva térre, egyszercsak valami megcsapja a fülemet. A hangosbemondóból Bandi (a könyvesbódé tulajdonosa. a szerk.) hangját hallom: „Óriási szenzáció! Ilyen még nem volt! Zemlényi Zoltánt 1985. március 7-én elütötte egy autó a November 7-e téren, de súlyos...

read more