Újszülött kislányom, Zemlényi-Kovács Hortenzia Emese már egy teljes hónapja él közöttünk. Ennek örömére országszerte húsvétot ünnepel minden jóérzésű ember. A facebookon online fotóalbumján már mintegy 120 fotó és 12 videófelvétel mutatja be, életének első hónapjában ki mindenki látogatta meg és hogy mi mindent csinált – ahogy mi becézzük – Tenzi. „Nóóórmális??!”, ahogy Besenyő Pista bácsi mondaná. Ha ez így megy tovább, lefullad a facebook a sok Tenzi fotótól! Csak jövő áprilisig ez minimum 1200 megosztott Tenzi fényképet és 120 Tenzi videoklippet jelentene… Meglátjuk, mit hoz a jövő, de addig is foglaljuk össze, mi is történt az elmúlt egyetlen hónapban, ugyanis, ha nem is sok, de azért akad pár olyan ismerős, akinek nincs arca facebook tagnak lenni. Az alábbi cikk elsősorban Számukra készült el, de mindenki megnézheti.Régen az volt a szokás, hogy a babaalbumba beleírtak a látogatók egy-egy kedves sort, nekem is olyan volt, sőt, még Barninak is ilyet készítettem. Ma azonban már más a helyzet. Az elfacebookosodott világunkban nem váratlan eset, hogy egy kisgyerek fejlődéstörténetét amolyan blog formájában lehet követni az interneten.
A történetünk úgy kezdődött, hogy Geréb Áginál okosodtunk Andival a szülés tekintetében. Az egy hetes előadássorozat több napján maga Geréb Ági adott elő. 1996-ban kisebbik fiam otthonunkban született Geréb Ági kíséretében. A szülésznők ugyanis nem vezetik a szülést (tehát minden úgy és akkor történik, amikor ők akarják), hanem kísérik a szülést szabad utat engedve a természetnek.
Miután 1993-ban első fiam születésénél tanúja voltam, milyen is kórházban szülni, születni, tudom a különbséget, átéltem, átéreztem, milyen is a szabad születés, egyértelműen Geréb Ági mellé álltam. 2010-ben, mikor elfogták és be is zárták, a szabadságáért tüntetők közé álltam és mikor 2011-ben megfogant harmadik gyermekem, szintén egyértelmű volt számomra, hogy a szülés-felkészítést valamilyen módon Geréb Ágitól szeretnénk megkapni.
A szüléselőkészítő információs hét pénteki napja el is maradt, mert aznap volt az ítélethirdetés a bíróságon, mikor gyalázatos módon Geréb Ágit két év letöltendő szabadságvesztésre és tíz év szakmája gyakorlásától való eltiltásra ítélték.
Andi akkor már utolsó hónapos volt, készülődnünk kellett az új jövevény érkezésére. Sokan ajánlottak fel ruhát, pl. öcséméktől, ahol az ikrek már két évesek ecsmó gyekruhát kaptunk! és másoktól is. (má soktól is kaptunk gyerekruhát – igazán rendi ismerőseink vannak).
Olyan kórházba mentünk, ahol nem szülészorvos vezeti, hanem szülésznő kíséri a szülést. Egyetlen ilyen találtunk, a Dél Pesti JFK-t, ahol Andit megvizsgálták és kiderítették, hogy korábban kell megindítani a szülést, mint amikorra ki volt írva. Ettől kezdve átvették az irányítást. Próbálkozni ugyan lehetett, de a kórház az kórház.
Eleinte minden kedvezően alakult, sikerült megszereznünk az egyetlen olyan szülőszobát, ahol legalább felerészben otthonihoz hasonló körülményeket teremtettek. Vajúdószobánkban franciaágy, szekrény, kád, gumilabda, sőt, még spanyolfal is volt! A vajúdás csak nem akart elkezdődni. Szerencsére nem orvos vezette a szülést, hanem szülésnő kísérte végig, a képen is látható Czövek Ágnes. Türelemmel, kedves gondoskodással viseltetett Andi felé.
Aztán megindították a szülést délelőtt 10-kor és Tenzi megszületett másnap hajnali fél egykor.
Kórházi gyakorlat szerint ez nem történt volna meg, de Áginak köszönhetően születés után feltehettem Tenzit Andi hasára. Nagy boldogság volt ez neki mintegy 15 órás vajúdás és iszonyatosan nehéz kitolási szakaszt követően. Nem tudom, elmondhatom-e, de két fájdalom közben egyszer azt mondta Andi, “legyél inkább Balambér, hogy ne kelljen ezt neked is végigélned!” (nem tudtuk, milyen nemű gyermekünk lesz, s ha fiú lett volna, Balambér lett volna a neve). Végül Tenzi lett, de szerintem Andi egyáltalán nem bánta.
Szerencsére olyan “alapítványi” szobába került Andi, mely egy ágyas és Tenzi majdnem egész nap Vele van ebben a bevásárló kocsiban. Mégis nagyon vágytunk már haza… Mivel az éjjel keveset aludtam és csak két órát hunytam itthon, aztán mentem is vissza a soroksári kórházba, hát elszunyókáltam Tenzikével Andi keskeny ágyán. Naná, hogy bejött a nővér és naná, hogy jól letolt, hogy a látogató nem feküdhet a betegágyba… Montam is Andinak, hogy már azt várom, hogy otthon a nagy franszoá ágyon dögöljünk hárman és húzzuk a lóbőrt!
Közben a facebookon első naptól kezdve on-line fotóalbumot létesítettem, s oda folyamatosan érkeztek a kommentek. Pl.: Hatalmas ez a kislány! Mekkora? Mert azt nem írtad. Erre a válaszom: Nem a kislány hatalmas, hanem a kép közeli! Andi adott 50 címet, hogy írjam meg nekik a nagy hírt. Meg is írtam, hogy megszületett Tenzi, jól van, Andi is jól van, de a méreteket direkt kihagytam, mert ha leírom, akkor minden nő ezen kezd el agyalni, hogy mekkora! Élnek, jól vannak – szerintem ez a fontos.
Naponta be-bejártam és örültem, hogy két édi bébikém van nekem!!! Aztán, mikor már éppjöttek volna haza…sajnos Tenzi belázasodott, ezért a koraszülött osztályra került. Ezért sajnos elmaradt a tervezett hazajövetel. Azt mondják, nincs komoly baja, meg fog gyógyulni, nyugodjunk meg. Hát engem nem hagy nyugodni, hogy naponta mindössze 15 percet lehetek Vele. Andi délelőtt is bemehet hozzá, igaz, Neki fejni is kell. Az inkubátorból talán vasárnap kiszedik, de keddig kap antibiotikumot.
Zemlényi-Kovács Hortenzia Emese 2012 március 6-án hajnali fél egykor született meg a JFK-ban, közismert nevén a Dél Pesti kórházban. 3500 g. és 50 cm voltak az induló értékei. Nehéz szülés volt, ahogy szokták is mondani, de ez tényleg az volt. Különböző okok miatt benn kellett madni a JFK-ban, csaknem egy hétig, de szamár tökelegem volt.
A koraszülött osztály nem egy izgi hely. Tenzi nem volt koraszülött, bár korábban indították mega születését, ugyanis megbélyegezték, hogy fertőzött. Emiatt kapott antibiotikumot. Mivel tök jól volt, ma hazaengedték. A szemén ami van, majd felszívódik. Ezzel búcsúztunk, aztán iszkiri!
Ebben a kórházban tök lassú a lift. Van ugyan páternoszter, én azzal jöttem fel, naná, sőt, émmég fönt körbe is mentem, ahogy kell. De ugye Andi fél a páternosztertől, ezért vártunk a liftre ecsmót, aztán amire lejutottunk, az is egy örökkévalóság volt, de aztán mire lejutottunk hatalmas táskákkal, meg ugye Tenzivel, na akkor mexólalt Andi mobilja, hogy valamit fömmflejtett! Na, mehetett vissza. Daddigra a liftet már elhívták, várt ecsmót, dasztá fölment a csomagért, mi meg lemmaradtunk! Akkor kezdődtek Tenzi kalandjai!
Tenzi kis autósülésben ott üldögélt a lift mellett. Volt, aki közönyösen elment mellette, de többen megálltak, hogy jaj, de édes ez a kisgyerek! Őket lefotóztam Tenzivel. Aztán jött olyan ürge, aki nem állt a fgép elé, viszont lefotózott engem Tenzivel, ha már egyszer így alakult. Aztán végül megjött Andi. Mentünk haza. Itthon előbb felcigőltem a holmikat, aztán Tenzit. Tenzi hazaérkezett!
Lefotóztam annál az állólámpánál, mely a harmincas években még dédszüleim – Aigner Gusztáv és Aigner Gusztávné, született Cristea Hortensia otthonában állt Kecskemét külvárosában. Aztán ugyanez a lámpa felkerült Budapestre. Megfordult több helyen, végigkísérte gyermekkoromat, sőt, egész életemet, s most nálam van több olyan relikviával együtt, melyek mind dédszüleimé voltak. Csillár, egy tükör, egy festmény, melyek igazából csak nekem érnek sokat azáltal, hogy tudom az eredetüket. Tagadhatatlan, hogy Tenzi szeretett és nagybecsű dédnagymamám után kapta a nevét.
Andi mindenkinek azt mondja, hogy én találtam ki, hogy Tenzi legyen lánygyermekünk neve. Nos, ez nem tejesen fedi a valóságot . Igaz, megfordult a fejemben, hogy mi lenne ha…, de a Tenzi névbe tulajdonképpen Andi szeretett bele. Azt is elmondom, miért. Andival való ismeretségünk kezdete óta, sőt még azelőtt kezdtem el 1987-ben elhunyt dédnagymamám naplójának sajtó alá rendezésével komolyabban foglalkozni. Gondolataimat – más nem lévén a közelemben – Andival osztottam meg, s Neki valószínűleg megtetszett a Hortenzia, Tenzi név. Így második neve lett az első, az első pedig a második. Teljes neve Zemlényi-Kovács Hortenzia Emese lett.
A kórházból való hazajövetelt leszámítva először Geréb Áginál voltunk, ahol korábban a szülés-felkészítőn vettünk részt. Lélekben Ági végig velünk volt, sőt, még telefonon is tartottam Vele a kapcsolatot. Ő volt az első, akinek beszámoltunk Tenzi világra jöttéről. Személyesen pedig ezen a napon vették egymást szemügyre először. Reméljük, még sokszor találkozunk Vele. Természetes, hogy elmentünk Hozzá hármasban is.
Április elején tettünk első sétánkat az utcán. Aztán felszabadulásunk sokadik évfordulója alkalmából kitaláltam, hogy legjobb lenne babahordó kendőben hordani Tenzit. A gondolatot tett követte, mert Nelliéktő kaptunk egy iszonyat hosszú vásznat, amit – ha már ott volt – kipróbáltunk Tenzivel.
Mióta hordozókendőzünk, egy teljesen új szintjét élem meg a kapcsolatunknak Tenzivel. Ha rám van kötve, mindkét kezem szabad, tehát bármit csinálhatok, ez mégsem ugyanaz, mintha kézben tartanám. Teljesen új távlatok nyíltak ki előttünk. Ez amolyan kárpótlás az apáknak, amiért ők nem lehetnek áldott állapotban. Minden rezdülését érzem. Ő is érez mindent, hall is, még ha végig alszik is általában és nem is lát semmit. A legnagyobb élmény az volt, amikor egy irdatlanul nagyot tüsszentettem. Azt lehetne hinni, Tenzi felriad, netán sír…, de egyik se! Inkább azt éreztem, hogy apró mozdulatokkal azt mozogta le, hogy “aha, ilyet én is szoktam csinálni, de a felnőtteknél úgy látszik ez így megy”. És azóta valahogy még közelibbnek érzem Tenzit magamhoz.
Tenzi igen sírós. Főleg, ha éhes, de ha evett és fönn van, akkor is. Viszont ha bedugom a hordozókendőbe, akkor mintha elnyisszantották volna a sírást, megnyugszik, s ha még teszek is pár lépést, órákra elalszik. Ez egy nagyszerű dolog, nem is értem pontosan, miért, de így van. Távol álljon tőlem, hogy ki akarjam Tenzit sajátítani, de azt nem is tagadom, hogy ez nekem is JÓ! Andi azt mondja, amikor a „hasamban” alszik Tenzi, neki hiányzik, hiszen nincs vele, viszont, ha Tenzi a kiságyban feszik, vagy az ő karjában – és vigasztalhatatlanul sír, akkor jól jön, hogy nálam így megnyugszik.
Boldog Húsvétot kívánunk minden kedves ismerősünknek!
Legutóbbi hozzászólások