Nemrég azt írtam, hogy Franciaországban is van annyi koldus, mint idehaza. Hát ez szerintem így is van, de tök nyóc, mert ez egy nagyon kínos téma, mármint a koldusok. Beindul a lelkifurdancs többségünknél, ha meglátjuk őket utcákon, tereken, járműveken, kapualjakban, aluljárókban. Inkább elkerüljük őket, elfordulunk tőlük, mint a leprásoktól, de még a témától is menekülünk. Itt-ott hallani ezt-azt, hogy kikerültek az utcára, pedig ugye egykor még volt lakásuk. Koldulnak, mert mi mást tehetnének? Nagy fölényesen mondhatjuk, hogy „mé nem mennek el dolgozni?”, „másfelől nekünk sincs, akkor miből adnánk??!”
Nem akarok észt osztani. Nem is nagyon lenne miből, meg aztán jómagam ugyanezekkel a gondolatokkal küzdök nap, mint nap. Én is ugyanúgy látom a sok koldust, s fejemben kifogásokat gyártok, hogy akkor éppen miért nem adok semmit se. Nagy ritkán persze adok, ha épp olyanom van, és az jó érzés. Mindannyiszor eszembe jut régi barátom, Nagy Tamás, akit már vagy 10 éve nem láttam. Lehet, hogy több. Pedig iszonyú jó fej volt. Egyik legjellemzőbb dobása volt, amikor tök természetesen adott pénzt egy koldusnak. Nagyon bennem maradt. Azóta ez a jelenet mindannyiszor lejátszódik a fejemben.
Jó dolog adni
Tulajdonképpen mindenkinek jó adni, de mivel túlkínálat van koldulásból, ezért csak annak adok, aki szimpatikus. Mivel nem dohányzom és elítélem a dohányzást, ezért olyannak eleve nem adok, aki cigizik. Csak olyannak, aki első ránézésre belopja magát a szívembe. Persze tudom, hogy majdnem minden koldus cigizik, így hát kapásból tökigazságtalanság ebből az adatból szűrni, dát – ahogy mondani szoktam – evva.
De az biztos, hogy jó dolog adni, mert jó érzés másokkal jót tenni. Már csak energetikailag is, miután jót tettél (adtál pénzt egy koldusnak), rögtön jó lesz a hangulatod (hiszen segítettél valakin), s ezáltal bevonzol még több jó dolgot! Ezek szerint a koldusok energiaszint katalizátorként is funkcionálnak. Érdemes kipróbálni azoknak is, akik ezt még nem tudják élményszinten.
Egyepá
A legtöbb koldus kiválaszt magának egy helyet és többnyire csak ott kéreget. Így van ez a mi környékünkön is, a Szent István körút Dunához közelebb eső részén. Több koldust is látok sűrűn a környéken, de a legmeghatározóbb fazon „Egyepá”, aki hol a posta előtt ül a földön, hol a Príma Pék előtt, hol a zebránál. Ritka alkalom, ha állva látni, még ritkább, ha menet közben.
Állandóan azt mondja, hogy „egyepá!”. Némelyek szerint „etyepá”, mások „etepá”-nak hallják, de arra többen esküsznek, hogy ezen a szón kívül semmi mást nem tud mondani. E különös mozaikszó feltételezések szerint azt jelenti, hogy „(adj)egye(gy)pá(r forintot)”. Legalábbis egy, a villamos megállóban gubbasztó „kollégája” ezt hozta ki belőle és ezzel próbálkozott. Valószínűleg kevés sikerrel, mert azóta se láttam. Ebből is látszik, hogy ez a duma egyedül Egyepának jön be!
Egyepának nincsenek sztárallűrjei! Ha fotózom, teljesen fa arccal, morózusan néz. Ja! Mosolyt még sosem láttam az arcán. Ha nagy ritkán adtam neki „egyepárforintot”, sosem köszönte meg, még egy biccentéssel se. De nem baj!!! Nem is kell megköszönnie, hiszen nem a köszönés miatt adok neki pénzt, hanem csak azért, mert jó adni!
Ennek akoldusnak van valami az arcán, amiért én is adnék neki..sőt szoktam arra járni, ha látomkap tőlem is egyepá-t!
Erdekes tema…eleg nagy csend van korulotte…
“egyepa” letezik angolul is. meg nem figyeltem meg,pontosan mit mondanak,de a jelentese valami olyasmi,hogy “van egy kis aprod a szamomra?”
Nagy kulonbseg,hogy itt(california) szinte kivetel nelkul mindenki a szemembe nez,megkoszoni,szep napot kivan es a legtobb hozza teszi:Isten aldjon erte! Kozben ram mosolyog…
Adni tenyleg jo,sokkal jobb,mint kapni… a mosolyuk es az “aldasuk” mindig felvidit.Eddig nem ismertem ezt a kifejezest(ebben a vonatkozasban),de valoban “energia katalizator”,ahogy irtad…:) neha megvaltoztatja az egesz napomat.
Budan evekig kinn volt egy pasi,aki cserebe adott egy “Hajlektalan ujsagot”,amiben az o cikkei is megjelentek… mosolygott es megkoszonte a tobbiek neveben is.Nem tudom letezik-e meg az ujsag es gyujti-e a penzt a raszoluknak tovabbra is?
Adni jó….. és kapni is jó…..az áldást a jó kívánságot, egy mosolyt, vagy csak egy elkapott pillantást. Bearanyozza a napomat egy-egy ilyen alkalom. Nem firtatom mire kéri a “párforintot”, nem az én dolgom elbírálni mi az amire igazán szüksége van. Lehet, hogy egy zsömle vagy egy pohár fröccs, netán egy szál cigaretta az, ami feledteti pillanatokra jelenlegi helyzetét. Nincs jogosultságom ettől megfosztani bárkit is, ha eldöntöttem: adok. Persze az is előfordul és sajnos egyre gyakrabban, hogy a “koldus maffia” dolgoztatja az amúgy is nyomorult helyzetben élőket.(lásd a “Cigányok ideje” című nagyszerű Kusturica filmet) Ennek ellenére adok, ha tehetem. És kérem a gondviselőt, hogy ne kerüljek koldusbotra.
Van egy ismerősöm, kötőgép üzeme van. Szóval nagyüzemben gyártanak textíliát, foglalkoztat kb. 50 embert. A piros lámpánál az ablakán bekopogó hajléktalanoknak egy névjegyet szokott adni, hogy keressék meg, talán tudna munkát adni és ezzel segíteni.
Eddig egy ember jelentkezett, az is két hét után lelépett…
Na, szép?
Elgondolkodtatott a téma.. Tényleg jó adni; amellett, hogy jót teszünk a másikkal, saját lelkünk is szárnyal tőle.
De kétélű dolog, tudni kell jól segíteni, mert nem minden csak fekete vagy csak fehér.
Egyik győri hipermarket előtt is felbukkantak időről időre a koldulók, ismerősöm szendvicset adott az egyiküknek, aki ordenáré felszólítás kíséretében látványosan a kukába dobta.. A pénz jobban kellett volna neki, amit aztán töményre, cigarettára el lehet költeni. (a maffia kevésbé valószínű)
Ilyenkor mindig próbálok a helyzet mélyére látni, de mégis lelomboz..
Persze az ital pótcselekvésként segíthet elfeledkezni a problémákról, de csak ideig-óráig.
A megoldás egy átfogóbb, hatékonyabb szociális háló lehetne..
Ha jól emlékszem régebben volt egy olyan óriáspalkát amin egy hajléktalan volt lefotózva felülnézetből. És alatta egy kérdés hogy ha háziállat lennék segítenél rajtam?
Persze a plakát hamar eltűnt a kibérelhető felületekről. Ezért úgy gondolom soha nem lesz ennek a problémának megoldása.
Jó ötlet ez a “háziállatos” plakát, még nem láttam ilyet. 🙂
Háziállathoz azért mégse hasonlítsunk egy hajléktalant. Egyrészt általában jóval aranyosabb és szeretetreméltóbb, mint egy mosdatlan, büdös hajléktalan, a segítés-nem segítés okán pedig egy háziállatnak nagyjából az egyetlen lehetősége az életben maradásra, a gazdája segítsége.
Egy rövid bekezdés: a bel-belvárosból azonnal el kellene takarítani őket. Az nem állapot, hogy a kiemelt turistalátványosságok mellett tébláboljanak, odavizeljenek, odaszarjanak, stb. Ezt más városokban megoldották (Prága).
A posthoz kapcsolódva, valóban van egy szolgáltatás-oldala is a jelenségnek. Igaz az, ha adok, jobb kedvem lesz, illetve ha jobb kedvem van szívesebben adok.
Kedvenc célcsoportom az önfeledt alkoholisták. 🙂
Az feltűnt már valakinek, hogy a cigány hajléktalan ritka, mint a fehér holló?…(nem a koldus!)
A helyzet az hogy a koldusokat is ugyanúgy futtatják mint a prostikat.
A csöves egész nap tarhál, azután szépen leadja a lóvét a “stricijének”, aki cserébe kosztot lakhandit ad neki.Itt is megvannak a helyek ki hol koldulhat.Egy átlag csöves naponta 3-4 rugót össze bír ücsörögni. Nagyon régi már ez a történet,úgyhogy ha adsz neki akkor tudd hogy kinek adod a lóvédat.Nem hiszen hogy különösebben meg kéne értük szakadni a szívnek!Ugyanúgy dolgozik mint te vagy én,csak egy kicsit másképpen.
uff,én beszéltem
Igen, Egyepá Újlipócia emblematikus figurája, de most felzárkózott hozzá a hegedűs hapsi is, aki nagyon szép komolyzenét húz ott a Jászai Mari térnél… Szoktam neki adni, mert tisztelem a művészetét, a munkáját. Egyepában az a jó, hogy senkit se zaklat, hanem úgy ott van mint egy cserepes virág (azt azért nem szerettem, amikor pont a bankautomata alatt vert tanyát. Ez teljesen játszmamentes. Szerintem vagy nagyon befelé él, vagy gyagya szegény – bár volt róla írás a Népszabiban is, ahol állítólag beszélt a riporterrel. Én se hallottam még tőle más szót mint hogy egyepá. Hihetetlen hogy túlél ebben a hidegben.
Az utóbbi hónapokban bővült egyébként a szókincse! Már nem kizárólag egyepát mond. Újabban gyakorta hallom, amint így szól: “árippo”. De gyakran visszatér az alapokhoz és a régit fújja.
Akármi is a helyzet vele, valószínűleg tényleg küldik koldulni, nem a saját jószántból megy, hanem úgy mint egy munkahelyre. Igaz, neki legalább 12 órás a műszakja. Mindig tiszta ruhában ül le a koszba, borotváltan, fésülködve és van ruhája is elég jó. Biztos szállása is biztosítva van (hiszen sosem alszik, még csak nem is álmos a posztján). Ezek fejében nyilván le kell adnia valamennyit. Persze nem sokan cserélnének vele.
Az a hegedűs régebben a Nyugati téren játszott. A sétálóutca tiszteletére tette át székhelyét ide. Szépen játszik, de miután ötvenedszer nyomatja el a Vivaldi négy évszak telének lassú tételét, még a mesteri dallamsor is fülbántó, különösen, ha odafelé nyílik az ablakom. Hiába zárom be, sőt, hiába van dupla üveg, hogy az utcazajt ne halljam, az éles hegedűszó bizony áthallatszik rajta. Imádom a komolyzenét, de mivel a fickó repertoárja erre az egyetlen dallamsorra szorítkozik, már-már kezdek kiszeretni Vivaldiból, pedig tagadhatatlan, hogy ő az 1700-as évek elején a mai fül számára meglepően élvezhető zenét volt képes írni, akár kemény rock műfajban is.
A négy évszak nyarának 3. tételére gondolok, ám azt szeretném hangsúlyozni, hogy Vivaldinak a négy évszak c. műve közel nem a legjobb! Nagy kár, hogy a mai trendi háttérbe szorította a komolyzenei érdeklődést a fiatalok körében.
EGYEPÁ TUD BESZÉLNI!!!!
Ma történt, amikor mentem a boltba (Egyepá törzshelye újabban a Príma Pék előtt van, régebben a kisposta előtt ücsörgött), vagy jöttem a boltból? Lényeg, hogy látom Egyepát egy galambbal a kezében. Kicammogott az úttesthez és rádobta a hókupac tetejére. Odasiettem hozzá és kérdőn néztem rá. S ekkor (!!!) megszólalt!!!!
A következőt mondta teljesen érthetően:
– Megdöglött. Onnan esett le. – és felmutatott a fára. Teljesen elhűlt ereimben a vér! Ennyit mondott, nem többet. Meglepődöttségemben hirtelen azt se tudtam fiú vagyok-e vagy lány! Ám ezután rögtön visszaállt a Príma Pék elé és így szólt:
– Egyepá!
A boltból visszafelé jövet bent ült a Príma Pékben, valamit evett (nem néztem meg, mit, de azért a biztonság kedvéért lefotóztam).